Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)

Fehér György: Darányi Ignác, az agrárpolitikus

Ő azonban gyorsan megcáfolta a kétkedőket és határozott kézzel látott munkához. A korábbi liberális gazdaságpolitikai gyakorlattal szakítva, másokkal együtt maga is az erőteljesebb állami szerepvállalásban látta a mezőgazdaság termelési nívója és az agrárnépesség életszínvonal-emelésének lehetőségét. Első lépésként igyekezett megnyerni az agrárkérdésben hangadókat, az agrárius politikusokat és az OMGE vezérkarát. Ezzel párhuzamosan folyt a minisztérium jogosítványainak kibővítése, a tisztviselői kar létszámának növelése (171-ről 235 főre, plusz a háttérintézményekben 2500 fő), valamint a tárca pénzügyi pozíciójának javítása (3,9%-ról 5,7%-ra).: Nem sok idő telt cl hivatalba lépését követően, amikor e tekintetben már az első sikereket is elkönyvelhette. Értékelése szerint ,, A mezőgazdaság minisztériuma, a földművelésügyi minisztérium lassan, észrevétlenül a viszonyok súlya alatt átalakult közgazdasági minisztériummá. Hiszen alig van közgazdasági kérdés, mely föl nem vettetnék vagy tárcámmal összefüggésben fölvetethető ne volna.” - állapította meg jóleső érzéssel 1896 márciusában.2 3

Az agrárium fejlesztését szolgáló eszközrendszerről kezdetben még későbbi szövetségesével, gróf Károlyi Sándorral is voltak vitái. Az állami beavatkozást elutasító liberális elmélettel szemben az adott helyzetben szükségét látta a központi kormányzat korlátozott mértékű beavatkozásának. „ Hogy ha az állam nem kezdeményez mindent, ha serkentőleg, buzdítólag, segélyzőleg nem lép fel, jóformán semmisem történik! Én a »zu viel regieren«-nek határozott ellenese vagyok; én azt vallom, hogy az állam kezdeményezzen, állítson talpra intézményeket, de ha azok megerősödtek, akkor hagyja azokat magukra. De ha mi csupa gazdasági liberalizmusból, hogy államszocialista hírbe ne keveredjünk, csak a néző szerepére szorítkozunk, akkor higyjék el, alig fog történni valami. (...) és igenis sok vonatkozás lesz, ahol szükséges, hogy az állam hatékonyan a hóna alá nyúljon a gazdának” - próbálta meggyőzni politikai ellenfeleit.4

Sikerének egyik oka, hogy helyesen mérte fel a kapitalizálódó piacgazdaságra áttérő hazai mezőgazdaság előtt álló kihivásokat, és azok döntő többségére sikeres és komplex megoldásokat javasolt. Agrárpolitikusként megadatott neki, hogy korának problémáira ne csak elvont elméleteket gyártson, hanem - mint kormánytagnak — azok gyakorlati megvalósítására is lehetősége kínálkozott. Helyesen érzékelte, hogy a sikeres és korszerű mezőgazdaság megteremtéséhez nemcsak a termelés minőségének - növénytermesztés, állattenyésztés, gépesítés - erőteljes fejlesztésére van szükség, hanem a termelésben résztvevő „humán tényezők” (birtokosok és bérmunkások) szociális helyzetének javítására is, mert ennek hiányában nincs versenyképes termelés, de nincs társadalmi béke sem.

2 Erről lásd bővebben: Fehér György: Darányi Ignác pályája (1849-1899). Gondolat Kiadó, Bp. 2012.206-213.

3 Képviselőházi Napló 1892- 1897. XXXI. k. 360.

4Képviselőházi Napló 1896-1901. IV. k. 182-183.

9