Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Farkas Gyöngyi: Termelőszövetkezetek elleni tüntetések 1953 nyarán. "Nem hallgatunk a kommunistákra, mert miénk a hatalom, mi rendelkezünk."
a tanácsházára, ott mindent felborogatnak, aki bent van, kidobálják az utcára.’’),101 hanem írásos formában is próbálták nyomatékot adni követelésüknek. A téesz könyvelője, Kecskés Erzsébet fogalmazta meg és íratta alá az emberekkel a Szalma szabadon bocsátásáról szóló kérvényt, amely azt tartalmazta, hogy a bűntelenül letartóztatott Szalma Istvánt azonnal „hozzák haza,...hallgassák ki ő előttük, mondják meg mi a bűne.”102 A 20 év körüli Kecskés Erzsébet azok közé a nők közé tartozott, aki a szövegek szerint aktívan részt vettek az események alakításában. Nemcsak a fenti kérvényt, hanem a barabási téesz „feloszlási jegyzőkönyvét” is ő írta. Még egy asszony nevét emelik ki a vizsgálati iratok. Kondor Lászlóné biri lakos, miután a tüntetők megkapták a belépési nyilatkozatokat, a körülötte álló asszonyoknak a következőket mondta: „Hál istennek kiadták a papírt, megszűnt a kommunizmus. Asszonyok most tartsunk ki, mert ha nem tartunk ki, visszaáll a kommunizmus és tovább kell a tszcs-ben dolgozni.”103 Egy iskolás gyereket pedig a templomhoz küldött, hogy a „rendszerváltás örömére” húzza meg a harangokat. Kondor Lászlónét ezért a tettéért vette őrizetbe az ÁVH. A tüntető asszonyokról szóló leírások jellegzetessége, hogy többnyire itt is úgy ábrázolják őket, mint akik kisebb-nagyobb asszonycsoport tagjaiként vettek részt az akciókban. A fenti idézetben Kondomé például a körülötte álló asszonyokhoz intézte szavait. Nyírbátorban is az asszonyok ejtették fogságba Farkas Istvánt: „Ezután a fellázadt tömegből Bihari Etel, Fegyver Irén, Miklósi Jolán, Kovács Borbála erőszakosan magukkal vitték Farkas Istvánt abba a szobába, ahol a belépési nyilatkozatok voltak a szekrényben.”104 A nagykállói járási párttitkár szintén az őt körülfogó, sarlóval hadonászó nőkről beszélt.105 A HATALOM LÉPÉSEI Az eddig elmondottak, a hatalommal szembeszálló téesztagok félig elbeszélt történetei a helyi társadalom sikeres akcióiról szóltak. A most következő fejezetben, amelyben a forrásainkból megismerhető történetek befejeződnek, azokról a lépésekről lesz szó, amelyeket a hatalom tett a szembeszegülök megfékezésére, megbüntetésére. A történetek vége azt mutatja, hogy a falusi közösségek győzelme csak időleges volt. Azonban ha 1953 végéről tekintünk vissza és egy nagyobb történet részeként beszéljük el, újra módosul a kép: a hatalom erőszakos módszerei ellenére sem tudta megállítani a téeszek nagyobb arányú felbomlását Szabolcs-Szatmár megyében. Mielőtt hozzákezdenénk a helyi hatalom reakcióinak elemzéséhez, nem árt hangsúlyozni, hogy ennek hatálya csak a forrásainkból rekonstruálható esetekre vonatkozik. Olyan megmozdulásokra, amelyeknek menetébe a hatalom erőszakosan beavatkozott (karhatalom oszlatta szét a tüntető tömeget), vagy/és utólag a bűnösök megnevezésével és felelősségre vonásával kriminalizálta a történteket. Olyan esetekről, amikor a hatalom másként vagy egyáltalán nem lépett fel a helyi 101 ÁBTL V-108553.16. Kovács József áv. őrnagy jelentése az ÁVH Szabolcs-Szatmár megyei Osztályának a Barabás községben történt eseményekről, 1953. júl. 11. 102 Uo. 103 ÁBTL V-108624. 39. Mogyorósi János tanú kihallgatási jegyzőkönyve, Biri, 1953. júl. 11. 104 ÁBTL V-105925.14. Feljegyzés ifj. Pócsik Kálmán kihallgatásáról, Nyíregyháza, 1953. júl. 13. 105 ÁBTL V-108624. 51. Száraz János tanú kihallgatási jegyzőkönyve, Nagykálló, 1953. júl. 16. 268
