Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Farkas Gyöngyi: Termelőszövetkezetek elleni tüntetések 1953 nyarán. "Nem hallgatunk a kommunistákra, mert miénk a hatalom, mi rendelkezünk."
csoportok kezdeményezéseivel szemben, éppen az elmaradt nyomozás miatt nem rendelkezünk részletes leírásokkal Mint láthattuk, a politikai fordulatot jelző Nagy Imre-beszéd után a helyi hatalom magatartását az elbizonytalanodás határozta meg. A gyorsan bomlásának induló téeszek láttán (a korábbi politikai gyakorlat mintájára) egybetartásukra törekedtek. Mivel a vizsgált községek közül négy település (Nyírbátor, Nyírvasvári, Nyírcsászári és Aporliget) a nyírbátori járásban van, az itt lezajlottak alapján következtetni tudunk az ellenlépéseket kitervelő és végrehajtó járási hatalom fellépésének jellegzetességeire. Az első napokat a tanácstalanság jellemezte. Azon kívül, hogy telefonon alkalmanként ellenállásra, kitartásra biztatták a községi vezetőket, közvetlenül nem avatkoznak bele a szervezkedő, gyűléseket tartó csoporttagok akcióiba. A szembeszegülök elleni fellépés kezdetben úgynevezett politikai nyomásgyakorlásban nyilvánult meg. A járás és néha a megye hatalmasai (pártitkár, rendőrkapitány, a tanács mezőgazdasági osztályának vezetője) megjelentek az elégedetlenkedők között és próbálták meggyőzni őket „helytelen” álláspontjukról („nincs még törvény a kilépésről”, „csak a gazdasági év végén lehet” satöbbi.) A vizsgálati iratok nem részletezik a tömegnek szánt verbális üzenetek tartalmát, de valószínűleg a racionális érvelés mellett fenyegető, indulatos szövegek is elhangzottak (ez is kiválthatta a tüntetők erőszakos reakcióit). A hatalom jelképes szereplői valószínűleg arra számítottak, hogy pusztán megjelenésük is visszatartó erővel lesz az engedetlen falusiakra. Azonban, mint láttuk, a tüntető tömeg pillanatnyilag erősebbnek tartotta magát a funkcionáriusok személyében megtestesülő hatalomnál, és ezt kifejezésre is juttatta: elnémította, szidalmazta, fizikailag is bántalmazta őket. A községi vezetők (tanácselnök, párttitkár, téeszelnök, agronómus ) együttműködtek a felsőbb hatalmi szervek képviselőivel, illetve maguk is kísérleteket tettek - szintén sikertelenül - a községlakók lecsendesítésére. A hatalom az első napokban nem alkalmazott erőszakos eszközöket. Nem avatkoztak be sem a 7-i, sem a 8-i nyírbátori tüntetésbe, és 9-én Nyírvasváriban sem került sor erőszakra. 11-én Nyírcsászáriban sem jelent meg a karhatalom, Aporligeten viszont igen. A másik két járásban (a nagykállói járáshoz tartozó Biriben és a vásárosnaményi járásban fekvő Barabáson) szintén 11-én zavarta szét a karhatalom a tömeget. Nyírbátorban és Nyírvasváriban 10-én kezdett el az ÁVH a történtekből bűnügyet formálni. Ekkor fogtak hozzá a tanúk kihallgatásához, a gyanúsítottakat pedig 11-én és 12-én vették őrizetbe. Nyírcsászáriban és Aporligeten már 11-én, a tüntetés napján megszállták a nyomozók a falut és a bűnösnek kinevezett személyeket még aznap, illetve másnap vették őrizetbe. A felsorolt időpontokból úgy tűnik, hogy 10-11-én „szedte rendbe” magát az apparátus és folyamodott erőszakos módszerekhez. Valószínűleg a központból kapott utasításoknak is szerepe volt a határozottabb fellépésben. Nem lehetett véletlen a helyi szintű politika megváltozásának és Rákosi július 11-i, a budapesti pártaktíva-értekezleten elmondott beszédnek egybeesése. Aporliget „megszállásáról” a következő leírást adta a Szabolcs-Szatmár megyei Rendőrfőkapitányság egyik jelenlévő tisztje: „Aporliget községbe érkezve a tanácsháza előtt 250-300 fős tömeg volt... A megérkezésünkkor a tömeget csoportokra bontottuk és az egyes csoportokon belül agitációs munkát végezve viselkedésük helytelenségéről győztük meg őket. Ez a munka eredményes volt, mert a tömegnek 269
