Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)

Tanulmányok - Fülöp Éva Mária: "Kedves Hazámfiai, mozdulni kell…" Egy elfeledett georgikoni: Angyalffy Mátyás András (1776-1839)

Angyalffy feladatul tűzte ki, hogy a nagyobb gazdaságok jelentései alapján sor kerüljön azok munkájának véleményezésére. Hasznosnak tartotta az utazásokkal történő tapasztalatszerzést, s annak közreadását, nem kevésbé „ama’ nevezetes Keszthelyi intézetben előforduló jelessebb tapasztalások” közkinccsé tételét.191

Közölte a beküldött gazdasági tudósításokat saját lapalji kommentárjaival, vagy - vita esetén - hosszabb válaszokkal ellátva. Az országot illetően széles földrajzi körből merített, például az 1824. évi számban Erdély, Bihar, Krassó, Zala, Somogy (Taszár), Sopron, Győr, Fehér, Árva, Bars vármegyék területéről.192 Gazdasági időjárási tudósításokat is kért és szívesen publikált.193

Rendszeres könyvismertetései és -ajánlásai közül a Hitelről és a Tanátsolatokról... fentebb már említést tettünk. 1830-ban még a következő köteteket ajánlotta olvasói figyelmébe:194

♦ Széchenyi István gr.: Lovakrul. Pest 1829.

♦ Wesselényi Miklós br.: A’ híres Ménesekről.195

♦ Lencsés Antal: Értekezés a’gyapjúnak tulajdonságairól ’s a’ t. Pest 1830.

♦ Bálint István: Selyem-gazdaságról való tanítás ’s a’ t. Pest 1830.

♦ Hellenthal К. A. Segítő könyve a’ Borosgazdák’ és Borkereskedők’ számára, vagy a tökéllettesített Pincze-Mester, ’s a’ t. Készítette Lübeck J. Károly, ford. Némethy József. Pest 1830.

Nem hiányoztak a folyóiratból a beszámolók a mezőgazdasági kiállításokról sem. Amint kiemelte, külföldön már divatban vannak az állatkiállítások, ezek célja az állomány javítása a kiállított állatok közötti összehasonlítás által. Ezért tudósított például 1829-ben a pesti első marhakiállításról, melyen juhokat, hízó ökröket, magyar tehenekből álló gulyákat, lovakat mutattak be, nem csak uradalmak, de parasztgazdák gazdaságaiból is196

A gazdasági alkalmazottakra vonatkozóan nem helyeselte a nagybirtokok szokásos gyakorlatának megfelelően a különféle fokozatokról történő előmenetelt (íródeák - ispán - kasznár - számtartó - számvevő [exactor), hiszen mindegyik más felkészültséget és „habitust” igényel. Továbbá helytelenítette azt az ugyancsak általános gyakorlatot, hogy az uradalmakon belül az egyik gazdaságból a másikba helyezték a tiszteket.197 így ugyanis nem alaposan ismerik meg adott állomáshelyüket, mivel erre több év szükséges némely helyeken.198

A művelési módokról, így a váltógazdálkodásról199 megjelentetett írások nagy jelentőségűek az új mezőgazdaság módszereinek meggyökereztetésében. Balásházy is kiemelte emlékbeszédében: „Angyalffy’ munkáinak fő érdeme az, hogy azon fontos tárgyról, mit váltógazdaságnak nevezünk, s miről a már érintett irók hiányosan

191MGB XII. Db. Nro. 14.1831. máj. 22. pp. 214-215.

192 MGB Nro. 13.1824. szept. 25.

193 Pl. MGB V. Darab Nro. 16. 1829. aug. 23.

194 Gazdasági Könyvek. MGB VII. D. Nr. 23. Márc. 21. 1830. p. 368.

195 A munka pontos címe: A régi híres ménesek egyike megszűnésének okairól. Pest 1829.

196 „Nxxxn.” aláírással tudósítás Az e’folyó hónap’ 5-dikén itt Pestben történt első marhakiállíttásról. MGB IV. Darab Nro. 26.1829. jún. 28. pp. 401-408.

197 „Ez persze eredetileg nemcsak a képzés eszköze volt. A rotálás egyrészt azt segítette, hogy a fiatal tisztjelöltek (az írnokokból később majdnem kivétel nélkül tiszt lett) különböző táji adottságokat és gazdálkodási rendszereket is megismerjenek. Másrészt viszont azt is szolgálta, hogy mind a fiatal írnokok, mind a náluk lassabb ütemben, két-három évente áthelyezett tisztek helyi kapcsolathálói szétszakadjanak...” Vári A.: Az agrárértelmiség. 2002.

198 A’gazdasági tisztekről és cselédekről. MGB XII. D. Nro. 2. 1831. ápr. 10. 35-36. pp.

199 MGB X. D. 1830.

87