Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Múzeumpedagógia - Wellisch Maya: A kapujasincs nyitott múzeum hazai és nemzetközi élő interpretációi
a misztikát, az asztronómiát, az asztrológiát, a tudományokat, a humanitást, a szellemi szabadságot. Évszaka a három nyári hónap, a június, július és az augusztus. Az emberek közösségében jelenti az önálló gondolkodást, a zsenialitást, magasabb szinten, pedig a filozófia, a művészet és tudomány szintézisét. Idő szempontjából a térelosztás bal oldala és alsó része jelenti a múltat, a jobb oldali és felső képtér jelenti a jövőt. A misztikus középpont, amelyen a kereszt két vonala metszi egymást, jelenti az örök, a rögzíthetetlen és láthatatlan, téren és időn kívül álló jelent. Minden csoport gazdagsága millió színében és elágazásában szinte kimeríthetetlen, és tág teret enged az egyéni kutatásnak. A PETER BROOK-I ELEMI SZÍNHÁZ Az „elemi színház” fogalmát értelmezi Peter Brook, aki 1925-ben született Angliában. Litván származású szülei a század első évtizedének végén hagyták el Oroszországot. Esszémunkássága is jelentősen hozzájárult a színház közösségi - kulturális szerepének értelmezéséhez. „Ha valós díszletek által berendezett helyzetben találjuk magunkat ablakkal, páncél szekrénnyel, ajtóval [...] akkor moziban vagyunk. A ritmus és játék feszültsége ott lanyhább. A vágás közbelépésére van szükség, hogy rátaláljunk az élet dimenziójára. Valaki keresztülmegy egy üres téren, valaki más, pedig figyeli; mindössze ennyi kell ahhoz, hogy színház keletkezzék. A közönség figyelme meghatározó”18 Peter Brook szerint „elemi” színháznak nevezhető az, ha egy üres térben bármilyen fókuszált cselekvés történik, aminek nézője van, s aki számára e cselekvésnek jelentése van. Az üres teret tehát az avatja színpaddá, hogy cselekvést, történést várunk. Attól válik színházzá, hogy a cselekvés — a színész játéka — bekövetkezik. Ha a színházlátogató közönség a színházban csak a színdarab forgatókönyvét lapozgathatná, akkor nem tehetne mást, csak elolvasná a „könyvet” és hazamenne. Kimaradna a dramaturgia, a rendezés, a díszletek, a kellékek és a színészi játék. Hasonlóképpen járna a múzeumlátogató közönség, ha a múzeumban „csak” a muzeális értékű tárgyakat vagy másolatokat nézhetné meg és kimaradna a drámajátékból, az interaktivitásból, a manuális foglalkozásokból. A múzeum nem eleve rendelkezik ilyen dramatikus többlettel. Valamely fókuszba helyezett tárgya, jelensége, szereplője és az ahhoz kapcsolódó cselekvés teszi azzá. A drámapedagógia lényeges elemei tehát a fókuszok kialakítása, a cselekvéshez szükséges érzelmi - gondolati közeg, kontextus létrehozása, és magának a dramatikus cselekvésnek az élménye. A dramatikus tér jellemzője, hogy ösztönző tér, mely kiemeli, fókuszálja az ott folyó cselekvést. Szerves kapcsolatban áll a környezet megtapasztalandó részével, mint játéktérrel. Magában hordozza, és tovább gazdagítja annak külső atmoszféráját, dramatikus többlettel rendelkezik, amely alkalmas a formai eszközök használatára, alkalmazására, ezáltal a tanítási teret demokratikus térré szervezi. Egyszerre konkrét és szimbolikus tér is, tehát kreatív térhasználatra ösztönöz és ritualizálja a környezetet, mint helyszínt. Nem az a célunk, hogy eljátsszuk a tapasztaltakat, hanem hogy azok hatására, illetve azok hatása alatt játsszunk. Ez nagy különbség. 18 Peter Brook: The Empthy Space - Az üres tér. Európa Kiadó, Budapest 1999. 371
