Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Csomag Zsigmond: A magas és a népi kultúra írásos gazdálkodási emlékei, az agrárkalendáriumok
A 18. századtól kezdve azonban egyre inkább a kialakuló polgárság és a parasztság olvasmányává vált. Ez a folyamat a 19. században teljesedett ki a parasztság olvasni tudó rétegének növekedésével párhuzamosan. Ekkor a kalendárium a Biblia és a ponyvatermékek mellett a parasztság és a városi polgárság legfőbb olvasmánya, és életének egyik irányítója, szervezője is lett. A kalendárium fennmaradását elsősorban a parasztság művelődési szintjének köszönhette, népszerűségét, hitelét pedig elsősorban annak, hogy az élet sok területén praktikus tanáccsal, útbaigazítással látta el az olvasni tudókat. Ez a szerep tette rendkívül népszerűvé a kalendáriumokat a széles néptömegek között. Egyszersmind ez tette kiadásukat a nyomdászok számára a legjövedelmezőbb, így a legvonzóbb üzleti vállalkozássá. Az elmondottakból következik az, hogy a kalendáriumoknak nagy szerepük lehetett a néptömegek művelésében, gazdálkodói újításaiban, sőt politikai irányításában is. Északnyugat-Dunántúl, a Felvidék és Erdély a kedvezőbb történeti múltja révén már a 17. század végén, majd a 18. században a magyarországi könyv-, főleg kalendárium (csíziók) kiadás, nyomtatás egyik központjának számított. Győr, Nagyszombat, Sopron, Pozsony, az erdélyi Kolozsvár városában, majd Nyugat-Magyarországon Csepregen is működtek már kisebb-nagyobb nyomdák. Ebben az időben a kalendáriumok olyan általános és közkedvelt kiadványok voltak, amelyekben mezőgazdasági, időjárási, meteorológiai megfigyelések, tanácsok, egészségügyi javaslatok is helyet kaptak. Azonban a 17. század végi magyarországi mezőgazdasági szakirodalom ezek ellenére is elmaradt az európai fejlődéstől. A 18. század első felében a korábban már megjelent művek újabb kiadásokban jelentek meg. így 1751-ig 3 újabb kiadását érte meg Lippay János agrárkalendáriuma, a Calendarium... is.2 Művének fontosságát bizonyítja az a tény, hogy a Calendárium hat kiadást ért meg, amelyekből három még a 18. században is megjelenhetett. Hatása még a későbbi időszakokban is érződött. Jól ismerte Magyarország gazdasági adottságait, a növény és környezet viszonyának fontosságát. Könyvében foglalt tanácsai azonban - amelyre különösen felhívta az olvasók figyelmét - elsősorban Nyugat- és Északnyugat-Magyarországra voltak alkalmazhatók. A Calendáriumot a római korban írt naptárakhoz hasonlóan készítette, az egyes mezőgazdasági munkákat a hónapok rendjében sorolta fel. A reneszánsz korszak ezt elevenítette fel és ennek egy kiváló, kései magyar példája volt Lippay János Calendáriuma. Művében havi részletezéssel, időrendi sorrendben írta le az egyes időszakokra esedékes gazdasági munkákat 62 oldalon 278 pontba foglalva. Részletesen ismertette a növénytermesztéssel, a kertészettel, a szőlőtermesztéssel kapcsolatos munkák sorrendjét, a borkezelés időszerű teendőit. Hasonlóan négyszer jelent meg Szent-Iványi Márton Oeconomia philosophica című kalendáriuma is. Mindezekben itt-ott még a középkori misztikus babonák, hiedelmek is megtalálhatóak voltak. A kalendáriumok jelezték előre az ünnepeket is. Az ünnepek nem mások voltak a középkor óta, mint a köznapok sorából kiemelkedő, kitüntetett időtartamok, melyek általában szertartásos, több-kevesebb fölszabadultsággal és kicsapongással járó együttlétet jelentettek, kisebb vagy nagyobb embercsoportoknak. A kalendáriumok rendkívül nagy hatással voltak a jeles napok kialakulására és ezekhez bizonyos időjárási jövendölések is kapcsolódtak. Ezek elsősorban akkor rögződtek meg iga2 Lippay János: Calendarium Oeconomicum Perpetuum. 1662. Nagyszombat, 1674. Lőcse, 1751. Kassa. 36
