Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Csomag Zsigmond: A magas és a népi kultúra írásos gazdálkodási emlékei, az agrárkalendáriumok
A magas és a népi kultúra írásos gazdálkodási emlékei, az agrárkalendáriumok CSOMA ZSIGMOND A paraszti gazdálkodás írásos emlékezetei közé tartozhatnak az életrajzi írások és az önéletírások mellett a kalendáriumok is. Ezek gyakran tartalmazhattak parasztönéletrajzokat1 is. A paraszti írásbeliség fontos dokumentumai az agrárkalendáriumok, amelyek akár az ókorig visszavezethető gazdálkodási tapasztalatokat rögzítettek, örökítettek generációkon keresztül. Az apáról fiúra, anyáról leányra szálló hagyományok továbbélését részben a kalendáriumok biztosították. Ezekben a populáris írásokban, mint az írásbeliség speciális formájában a kalendáriumot őrző gazdának a legfontosabb önéletrajzi adatai, a család életének nagy fordulatai, gazdálkodási sikerei, az elszenvedett természeti csapások is rögzítésre kerültek. A kalendáriumok a Biblia mellett a legfontosabb személyi adatokat, észrevételeket, változásokat rögzítő populáris írások voltak. A kalendáriumok ugyanis az évszázadok megfigyeléseiből kikristályosodott általánosítások és következtetések eredménye volt, amikor azokat írásba foglalta és maga számára rögzítette is a gazdálkodó, illetve később kontrollálta, javította az első írott kalendáriumok megállapításait. írásomban azt kísérem végig, hogy az első tapasztalatok után mint műfaj az agrárkalendárium hogyan terjedt el, a populáris írásbeliség részeként, akár végül a 18-19. századi gazdasági iskolai tananyagként is. AZ ELSŐ MAGYARORSZÁGI KALENDÁRIUMOK, A MAGYAR KALENDÁRIUMOKRA HATÓ KÜLEÖLDI PÉLDÁK A jobbágyok-parasztok munkálatait, részben önéletírásait mint egy vezérfonál a korabeli kalendáriumok is irányították, egyféle tájékoztató útmutatót jelentve. Emellett a kalendáriumok, csíziók a 16-19. századi művelődés fontos nyomtatott, népszerű termékei is voltak. Kalendáriumnak nevezi a szakkutatás általában azokat a naptártípusú kiadványokat, amelyek nyomtatott formában évente, általában önállóan vagy egy-egy hírlaphoz, folyóirathoz kapcsolódva, mellékletként jelentek meg. Naptárrészük viszonylag részletes, tartalmaznak valamiféle naptári segédletet (névnapok, vásárnaptár, majd akár a postai-vasúti tudnivalók, stb.), és jellemzően tartalmaztak ismeretterjesztő, szépirodalmi alkotásokat, vagy egyéb szórakoztató olvasmányokat, mint például közmondásokat, adomákat. Fontos, hogy a társadalom egészéhez vagy kisebb-nagyobb csoportjához szóltak. A kalendáriumok a 16. század első felétől kezdve irodalmunknak, az írásbeliségnek egy jellegzetes vonulatát jelentették. Az olvasóközönségük kezdetben elsősorban a nemesség és más társadalmi rétegek szűk, olvasni tudó csoportjából kerül ki, és nem a parasztságból. 1 Hoppál Mihály - Küllős Ilona: Parasztönéletrajzok - paraszti írásbeliség... Ethnografia (83). 1972. 284-292. 35
