Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Tóth József: Víz és ember a Szévíz patak középső folyásánál. Egy zalai mikrotérség jellegzetességei
vadás hatására megtelő vízmosás. A következő vízfolyásokra ez fokozottan igaz: Hahóti övcsatorna, Hetési folyás, Pötrétei árok, Sándorházi árok, Szentandrási árok, Bebesi árok. Ezek jó része a terület lecsapolása, kanalizálása eredményeképpen, az emberi tevékenység hatására jöhetett létre. REGIONÁLIS BESOROLÁS Magyarország jelenleg érvényes természetföldrajzi tájbeosztásában a Szévíz mente a következő hierarchiában helyezhető el: A nyugat-magyarországi peremvidék nagytájon (makrorégió), ezen belül a Zalai-dombvidéken mint középtájon (mezorégió); a Kelet-Zalai-dombságban, mint kistájcsoportban (szubrégió), majd az Egerszeg- Letenyei-dombságban, mint kistájban (mikrorégió). A kortárs néprajzi szakirodalom az ismertebb táji csoportok közül egyikbe sem sorolja be a vizsgált területet, amely a dunántúli nagytáji csoporton belül a Göcsejtől keletre, a Bakonytól és a Balaton-felvidéktől nyugatra, valamint a Kisalföldtől délre fekvő, egyelőre nem kategorizált vagy elnevezett területen fekszik.8 A Göcsej klasszikus leírója, Gönczi Ferenc a 20. század elején Göcsej határát keletebbre húzta meg a most annak tartott Felső-Válickánál, így a Szévíz menti községek közül Nemeshetést is még Göcsejhez sorolta.9 Itt szeretnénk megjegyezni, hogy a Göcsejtől délnyugatra található Hetés tájegységnév és Nemeshetés település neve hasonló ugyan, de egyéb kapcsolat nem mutatható ki közöttük. Felmerül az a kérdés is, hogy az itt élők hová sorolják magukat. Általában egyszerűen zalaiaknak vallják magukat, ahogy a megye más területén élők is, beleértve a híres-neves Göcsejt is. így egyelőre azt, hogy önálló néprajzi tájegység lehet-e a Szévíz mente, további kutatásnak kell eldöntenie, egyelőre nem foglalnék állást ebben a kérdésben. A TERMÉSZETI KÖRNYEZET BEMUTATÁSA Éghajlat tekintetében ez a mai Magyarország egyik legcsapadékosabb területe, amelyből következően sok forrás, vízmosás és folyóvíz található itt. Zala megyében átlagban évi 700-720 mm csapadék esik. Június a legcsapadékosabb (80-90 mm) és január-február a legkevésbé csapadékos hónapok. Zalaegerszeg térségében átlagosan évi 30 napon havazik, a hótakarós napok száma 40. A hótakaró átlagos vastagsága 5 cm körül alakul, míg a maximális vastagsága éves átlagban 20-30 cm között van. A legutóbbi években a csapadék csökkenése és az átlaghőmérséklet emelkedése figyelhető meg. Ha kevesebb a csapadék, a nyári időszakban kisebb a párolgás okozta hőmérséklet csökkenés, így gyakoribb a kánikula. A hazai vízügyi szakirodalom szerint a Szévíz a Zala legnagyobb mellékvize a vízgyűjtő területét és a folyás hosszát is tekintve. A mai Zala teljes hossza 119 km, vízgyűjtő területe pedig 1592,7 km2, így a Szévíz vízgyűjtője több mint 10%át adja e területnek. A geológusok véleménye szerint a Zalai dombság jellegzetes párhuzamos észak-dél irányú (meridionális) völgyei a valamikori ős-Duna változó nyomvonalain alakulhattak ki. Ezekben találhatjuk nyugatról kelet felé haladva 8 Kosa László: Paraszti polgárosulás és a népi kultúra táji megoszlása Magyarországon (1880-1920) Harmadik, bővített kiadás. 1998. 221. 9 Gönczi Ferenc: Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése. Kaposvár 1914.17-19. 275
