Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Tóth József: Víz és ember a Szévíz patak középső folyásánál. Egy zalai mikrotérség jellegzetességei
nem pontos, mert Nemesapátitól északra, a mai Vöckönd területén találkozik a Szévíz a Zalával. Mindebből látható, hogy érdemes az elnevezésekről egy kissé bővebben szólni. A középkorban Pölöskének, illetve Sárkány-pataknak nevezték a vízfolyást, forrása a ma is létező Pölöskefő település közelében ered. A Pölöske nevű település és a Pölöskei-tó szintén a Szévíz mellett terül el. Jelenleg azonban a helyi lakosok ezt az elnevezést már nem használják a folyóvízre, mint ahogy Sárkány-patakot sem. Egyes 19-20. századi forrásokban a tárgyalt vízfolyás megnevezéseként a Sárvíz is gyakran előfordul,2 bár ma ezen a néven a Zala egy másik, balparti mellék vízfolyása ismeretes, amelynek torkolata nem messze nyugatra esik attól a helytől, ahol a jobb oldali parton a Szévíz folyik bele a Zalába. E két hasonló megnevezés használatának keveredése a lakosság körében arra is utalhat, hogy a folyószabályozás előtt a magas vízállású időszakokban a Zala és ezen mellékvizei torkolatuk környékén egységes vízzel borított területet alkottak (lásd lejjebb „a Zala vízgyűjtője a XVIII. század végén” című térképet), amelyben az északi és déli ártér együtt kaphatta a Sárvíz megnevezést. Jelenleg itt a magasabb vízállás mellett sem keletkezik ehhez hasonló egységes vízfelület a nagyobb kapacitású vízelvezetés miatt. A szabályozást követően a Szévíz mai medrét gyakran csak „csatorna” vagy „kanális” néven emlegették, esetenként még Sárvíz csatornaként is. A Szévíz neve emellett könnyen összetéveszthető a mintegy 30 kilométerre nyugatra lévő, szintén a Zalába ömlő, 7,24 kilométer hosszú balparti Szélvíz patakkal is, amely az OSZK tezaurusz meghatározása szerint „Hegyháthodász délnyugati határában, Vaspörtől északnyugatra eredő, Zélpusztától Zél-patak néven folytatódó, Zalaszentgyörgynél a Zalába ömlő kisvízfolyás”.3 Herman Ottó „halászati mesterszótárában” szerepel a „szélvíz” kifejezés, abban a jelentésben, hogy „a Balaton szélin a sekély víz”.4 Knézy Judit a „szélvíz” fogalmát abban az értelemben használja, hogy jó a halaknak ívó és táplálékot adó hely.5 A Balaton mellett élők a szélvíz kifejezést jelenleg arra a jelenségre is használják, amikor magas vízállás mellett a nagy szél kiviszi a vizet a partra.6 7 Feltehetően tehát a „szél” eredetileg mint jelző fordult elő több zalai helynévben, aminek eredeti jelentése feledésbe merült és mára csak konkrét vizeket jelöl. A közelben található Hévíz is egy hasonló szóösszetétel eredménye lehet, és még arra is van példa, hogy a Szévízet is így nevezték, bár hőforrásról nem tudunk a vízgyűjtőjén. Az általunk vizsgált, a területet ábrázoló térképeken vagy egyéb primer forrásokban a Szélvíz és a Hévíz szóváltozat nem fordult elő. A Szévíz legtöbb mellékvizének nevét sajnálatos módon általában nem tüntették fel a térképeken, és a legtöbb esetben a mai lakosok sem tudják megnevezni azokat. Ezek közül legalábbis a nevükből következtetve azt gondolnánk, hogy állandó folyóvizek: a Csikvár patak, a Csurgó patak, Nemeshetés felől a Fuss-patak, Pölöskénél az Eszt(e)rág- patak (e régi szó jelentése gólya) és Nemessándorházánál a Lándzsás patak, Kisbucsánál a Bucsa patak. Azonban ezek egy része is csak az esőzések, hóol-2 Raffai Péter: Nemessándorháza község története Göcsej Múzeum Adattára 297 sz. 5. 3 http://mek.oszk.hu/cgi-bin/thes.cgi?desc=Sz%E91v%EDz&trunc=0, hozzáférés: 2014. 3.17. 4 Herman Ottó: A magyar Halászat könyve. Elektronikus változat: http://mek.oszk.hu/03100/03104/html/mest_sz.htm. Hozzáférés: 2014. 3.17. 5 Knézy Judit: A környezetváltozások hatása a halászatra és a halfogyasztásra a Dunántúlon. In: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000. 6-7. (A továbbiakban: Knézy Judit 2001.) 6 Bíró László (született 1964) Keszthelyi lakos közlése 7Kostyál László: Szent László barokk búcsújáró temploma Zalában. Zalai Múzeum 6 Zalaegerszeg 1996. 221-234. 274
