Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Farkas Gyöngyi: Termelőszövetkezetek elleni tüntetések 1953 nyarán. "Nem hallgatunk a kommunistákra, mert miénk a hatalom, mi rendelkezünk."
kb. a fele haza is ment. A még visszamaradó tömeg, melynek veszélyessége már nem volt olyan mértékű, mint megérkezésünkkor, továbbra is a nyilatkozatot követelte. Ez idő közben megérkezett Győré elvtárs [az MDP megyei titkára], aki átvette az irányítást és beszélt a tömeggel, majd megadta az utasítást a még visszamaradt tömeg szétoszlatására. Ezt a karhatalmi egység hajtotta végre 14 órakor. Ez időtől kezdve a tömeg teljesen távolmaradt és jelenleg az esti órákban hangulata már egészen kedvezővé vált. Az elvtársakkal beszélgetnek és kifejezést adnak a mai napon végzett cselekedetük megbánásának. Megérkezésünk első percétől kezdve arra vettük az irányt, hogy a megmozdulás szervezőire nézve, valamint a hangadók személyére nézve adatokat szerezzünk be.”106 Biriben bizonyára annak a hírére jelent meg a karhatalom, hogy a tüntetők a járás két nagyhatalmú emberét, a járási párttitkárt és a járási rendőrkapitányt kényszerítették rá a belépési nyilatkozatok kiosztására. Barabáson más volt a hatalom fellépésének koreográfiája. A vásárosnaményi járás vezetői kihagyták a meggyőzés szakaszát és 10-én éjszaka az engedetlen téesztagok közül Szalma Istvánt hirtelen letartóztatták. Úgy tűnik, hogy ebben a járásban a „kemény fellépés”, az elrettentés módszerét találták célravezetőnek. Kecskés Erzsébet, a téesz könyvelője is ezt tapasztalta egy korábbi járási értekezleten, ahol a járási pártbizottság egyik tagja a tiszaszalkai téesz bomlása kapcsán a következőt jelentette ki: „Nem baj elvtársnő, ez még csak program volt, de nem úgy lesz az, ha a csoportból elviszünk vagy négy-öt embert, akkor meg lesz akadályozva a csoportból való kilépés.”107 Barabáson azonban az erőszakkal pont azt idézték elő, amit éppen el akartak kerülni: a lázongó téesztagok megfélemlítése helyett szolidaritási tüntetést generáltak. A karhatalom ennek megfékezésére jelent meg a faluban, amit újabb letartóztatás követett. A letartóztatások és a bírósági ítéletek célja a hasonló tömegmegmozdulások megakadályozása, a téeszek bomlásának megállítása volt. Az ÁVH-tisztek és a bírák hasonló bűnügyeket konstruáltak 1953-ban is, mint 1951-ben a tyukodi és a porcsalmai tüntetések kapcsán. Most is kiemeltek a tüntetők közül néhány személyt, „ellenséget” formáltak belőle, és ezzel felmentették a többi „megtévesztett” csoporttagot. A legalkalmasabb ellenség-szerepnek továbbra is a „kulák’-kategória kínálkozott. A kilenc letartóztatott személy közül négyről állították azt a szövegek, hogy kulák vagy kulák származású. Veszélyességüket a hivatalos ellenségkép egyéb elemeivel is lehetett növelni. A „kulák” származásúként megjelenített nyírvasvári lakos, Gajdics Sándor például a nyomozati iratok szerint csendőrökkel barátkozott, engedély nélküli fakivágásért pedig már korábban is 3 hónap börtönre ítélték. A tüntetések előtt is renitens módon viselkedett, ő volt az az illető, aki 1953-ban húsvét második napján a párttitkárt meg akarta verni, mivel a munkanappá kinevezett ünnepnapon a tszcs tagjait dolgozni küldte.108 A másik öt letartóztatott (majd három elítélt) személyt nem sorolták az osztályellenség kategóriájába. A barabási 33 éves Szalma Istvánt például a szövegek szegényparasztnak nevezik és azt állítják róla, hogy már 1947 óta tagja volt a kommunista pártnak.109 Elég nagy a valószínűsége annak, hogy ő a községi párttitkárral 106 ÁBTL V-108558. 22. Házi György rendőrfőhadnagy jelentése a Szabolcs-Szatmár megyei Rendőrfőkapitányságra az aporligeti eseményekről, 1953. júl. 11. 107 ÁBTL V-108553. 50. Kecskés Erzsébet tanú kihallgatási jegyzőkönyve, Barabás, 1953. júl. 17. 108 ÁBTL V-112454. 36. Gajdics Sándor környezettanulmánya, 1953. júl. 11. 109 ÁBTL V-108553.64. Szalma István gyanúsított kihallgatási jegyzőkönyve, Nyíregyháza, 1953. júl. 16. 270
