Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Farkas Gyöngyi: Termelőszövetkezetek elleni tüntetések 1953 nyarán. "Nem hallgatunk a kommunistákra, mert miénk a hatalom, mi rendelkezünk."
való kilépés.« Ezután elhallgatott, majd egy kevés idő múlva újból szót kért és kiabálta, »Emberek, nem voltunk mi a Minisztériumban akkor sem, amikor beléptünk a tszcs-be, akkor nem megyünk most sem, hanem én megtudom, hogyan megy a kilépés.« Kiabálta még »Emberek, most már egyéniek lettünk, vasárnap felosztjuk a földet, mától kezdve ne szántson nekünk a traktor, nem kell nekünk kombájn, nem kell 1.200 ft-ért agronómus. Megszántjuk mi a földet magunk is, igaz, emberek?« Ezt az emberek helyeselték.”46 Petrás ezután azzal a felszólítással oszlatta fel a gyűlést, hogy másnap este újból jöjjenek össze, hogy megtárgyalják, mi legyen a traktorral és az agronómussal. Este 6 órára hívta őket az iskola udvarába. Másnap napközben az aratók egész nap az egyéni gazdálkodásról beszéltek. Biztatták egymást, hogy igyekezzenek learatni, mert most már mindenki megkapja a földjét. Este pedig korábban hazamentek. Az esti gyűlésen, ahol olyan nagy tömeg volt, hogy „alig fértek az iskola udvaron.”47 Petrás arról intézkedett, hogy minden brigádból küldjenek egy embert a csoportirodára „felleltározni a csoport értékeit.” Egy másik megfogalmazás szerint....megválasztották azokat az embereket, akik a vezetőséget elszámoltatják a csoport anyagi helyzetéről."48 Ezenkívül elhatározták azt is, hogy kérvényt írnak a Földművelésügyi Minisztériumnak a csoport feloszlatásáról. Petrás a következő napra is gyűlést hívott össze, azzal az ígérettel, hogy ott beszámolnak a „a tszcs tartozásáról és jövedelméről.”49 Úgy tervezték, hogy a beadást közösen teljesítik, a megmaradt terményt pedig felosztják a tagok között a teljesített munkaegység arányában.50 9-én este szintén gyűlés volt, amit ezúttal a tszcs elnöke hívott össze. Az irányítás azonban újra Petrás kezébe ment át. A gyűlés végén az általa fogalmazott kérvény aláírására szólította fel a tagokat. Ekkor kezdték el az emberek - a többi községből érkező hírek hallatára - a belépési nyilatkozatok kiadását is követelni. Azt is elhatározták, hogy ha nem kapják meg, akkor másnap reggel nem mennek aratni.51 A helyi hatalom július 9-ig nem avatkozott bele a történésekbe, az esti gyűlésen azonban már megjelent egy járási „kiküldött”, ami annak a jele volt, hogy a járási hatalom megpróbálta visszaállítani a számára kedvezőtlenül megváltozott erőviszonyokat. A vásárosnaményi járáshoz tartozó Barabáson sokkal erősebb volt a helyi hatalom igénye arra, hogy ne engedje kicsúszni kezéből az irányítást. Ugyanakkor - vagy talán éppen ezért - a helyi téesz tagjai is határozottabban képviselték érdekeiket. A Kossuth Tszcs tagjai Barabáson is aratás közben beszélték meg, hogy ki mit gondol az új helyzetről. A egyik brigádban felolvasták a Szabad Népből Nagy Imre beszédét, majd arról folyt a szó, hogy csoportgyűlést kellene összehívni, hogy ott a csoport elnökétől még többet tudjanak meg a kilépés körülményeiről: „Mindenki helyeselte a gyűlés összehívását, mert azt tudtuk a rádió meghallgatása után, hogy ősszel ki lehet lépni, de nem volt teljesen tisztában a kormány határozatával mindenki, vagyis nem tudta, mi a helyzet a tszcs-vel kapcsolatban.”52 Az egyik brigádtag kivételével mindenki kijelentette, hogy ő ki akar lépni a csoportból. 46 ÁBTL V-108624. 29. Feljegyzés Bakati Mihály kihallgatásáról, Nyíregyháza. 1953. júl. 14. 47 Uo. 48 ÁBTL V-108624. 33. Feljegyzés C. Papp György kihallgatásáról, Nyíregyháza, 1953. júl. 15. 19 Uo. 29. Feljegyzés Bakati Mihály kihallgatásáról, Nyíregyháza, 1953. júl. 14. 50 Uo. 22. Feljegyzés C. Papp György kihallgatásáról, Nyíregyháza 1953. júl. 13. 51 Uo. 24. Feljegyzés C. Papp György kihallgatásáról, Nyíregyháza 1953. júl. 14. 52 ÁBTL V-108553. 52. Jegyzőkönyv Varga Béla tanú kihallgatásáról, Barabás, 1953. júl. 17. 257
