Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Farkas Gyöngyi: Termelőszövetkezetek elleni tüntetések 1953 nyarán. "Nem hallgatunk a kommunistákra, mert miénk a hatalom, mi rendelkezünk."
Eközben egymás után jelentek meg az aratóknál olyan személyek, akik a téesztagok felett több-kevesebb hatalommal rendelkeztek: a növénytermelési brigád függetlenített vezetője, a párttitkár, valamint a tanácselnök. Az addigi gyakorlatot követve, pozíciójuknak megfelelően ellenőrizni, irányítani, tájékozódni akartak. Az aratók azonban abban a hitben, hogy átrendeződtek a hatalmi viszonyok, nem a régi szerepüknek megfelelően viselkedtek, a feletteseik irányítását korábban úgy-ahogy elfogadó téesztagok most megtagadták az engedelmességet, kétségbe vonták a funkcionáriusok hatalmának érvényességét. Bár a megfogalmazás arra utal, ebben a szituációban sem viselkedett egyformán a csoport minden egyes tagja. Egy-két olyan domináns személy volt a hangadó, akik meg tudták fogalmazni és ki is merték mondani azt a véleményt, ami általában egybeesett sokak meggyőződésével. A többiek pedig több-kevesebb aktivitással a hangadók kijelentéseinek megerősítésében vettek részt. (A vizsgálati iratokban megjelenített „hangadók” persze nem mindig egyeztek meg a tényleges „szóvivőkkel”. Az ÁVH által konstruált történetekben előbb-utóbb ugyanis azok lettek a domináns személyek, akiket bűnösként akartak bemutatni.) A barabási esetről szóló szövegek három személyt, a később őrizetbe vett Szalma Istvánt, illetve Szőke Jánost és Kecskés Jánost jelölték meg hangadóként. Az utóbbi két téesztag a növénytermesztési brigád vezetőjét azzal fogadta, hogy „ [M] it keres itt... nekik már brigádvezetőre nincs szükségük, mivel úgyis felbomlasztják a csoportot. Ők most már irányítás nélkül is fogják tudni végezni a munkájukat. Ugyanakkor a fenti két személy azt is mondotta, hogy a tarlóhántást a Gépállomás traktoraival meg ne merjék kezdeni, mert ők másodvetést nem fognak vetni. Az aratást végző többi személy is helyeselte a kijelentéseket.”53 Balázsi Bertalan, a függetlenített párttitkár megjelenése nagyobb indulatot váltott ki az aratók között. Az elutasítás nemcsak pozíciójának, hanem személyének is szólt. Balázsit nem kedvelték a téesztagok. A vele kapcsolatos történetek szerint a csoport irányításába, a gazdálkodás kérdéseibe is komolyan beavatkozó párttitkár számos konfliktushelyzet okozója volt. Ezt még a jelentésíró ÁVH tiszt is megemlítette beszámolójában: „...több hibát is követett el.”54 (Többek között a téesznek a kötelező beszolgáltatás teljesítése után még megmaradt takarmányát is beadatta, ami miatt több állat elhullott.) Simán György ÁHV alhadnagy jelentése szerint Szalma István az aratók közé érkező Balázsinak a következő szavakkal adta tudtára jelképes trónfosztását: „...mit keresel itt, már neked semmi dolgod nincs közöttünk, hisz mi úgyis feloszlassuk a tszcs-t, és a jószágot, a terményt szétosszuk, az épületeket pediglen lebontjuk és hazahordjuk a saját portánkra. Most már elég volt a kizsákmányolásból... most már nem dirigálnak olyan zsidók, mint Bogdán elvtárs [a járási párttitkár], mert azt már úgysem fogadjuk.”55 Bíró Sándor községi tanácselnök szerint Szalma azt is mondta, hogy „... úgy merjen a Járási Pártbizottság vagy egyéb aktatáskás a tszcs földjére menni, hogy [Szalma ] a kaszával fogja a nyakukat levágni.”56 53 Uo. 16. Kovács József áv. őrnagy jelentése a Barabás községben történt eseményekről az ÁVH Szabolcs-Szatmár megyei Osztályának, 1953. júl. 11. 54 Uo. 16. Kovács József áv. őrnagy jelentése a Barabás községben történt eseményekről az ÁVH Szabolcs-Szatmár megyei Osztályának, 1953. júl. 11. 55 Uo.19. Simán György áv. alhadnagy jelentése Szalma István ellenséges tevékenységéről az ÁVH Szabolcs-Szatmár megyei Osztályának, 1953. júl. 10. 56 Uo. 54. Bíró Sándor tanú kihallgatási jegyzőkönyve, Barabás, 1953. júl. 11. 258
