Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Farkas Gyöngyi: Termelőszövetkezetek elleni tüntetések 1953 nyarán. "Nem hallgatunk a kommunistákra, mert miénk a hatalom, mi rendelkezünk."
zott olyanokkal, akik már „...megkapták a tszcs-ből a kilépési nyilatkozatot és most szabad emberek.”41 Aporligetre viszont a Pusztateremről járó tejbegyűjtő, Boros József és a fuvaros vitte el a hírt, hogy náluk már kiosztották a belépési nyilatkozatokat. Egy hivatalos jelentés megfogalmazása szerint Aporligeten „...már 10-én reggel, valamint 11-én reggel azzal bújtogattak, hogy nekik már a zsebükben van a belépési nyilatkozat, amit nekik kiosztottak. Bújtogatásuk később, amikor a tömeg a Tanácsház előtt összegyűlt abban nyilvánult meg, hogy Boros József pusztateremi lakos a belépési nyilatkozatát mutogatta a tömegnek és uszította a tömeget a nyilatkozat birtokbavételére.”42 A nyírpilisi Somogyi Ilona féltve őrzött belépési nyilatkozata is annak bizonyítéka volt az aporligetiek szemében, hogy ami máshol lehetséges, az náluk is megvalósítható. Ezzel az érveléssel a községi tanácselnökre is igyekeztek hatni: „Odahívatták az ablakhoz a tanácselnököt is, hogy győződjön meg arról, hogy a nyilatkozatot ők [a nyírpilisiek] megkapták.”43 Nyírbátorban a vásártéri brigád tagjai is a tanácsházára vittek be egy arra járó nyírbogáti asszonyt a nála lévő belépési nyilatkozatával együtt, hogy „...bizonyíttassák vele, hogy a tszcs-t fel lehet oszlatni.”44 Az aporligeti Varga János (tszcs vezetőségi tag) viszont maga ment el személyesen a szomszédos Újtanyára, hogy megtudja, ott hogyan intézték el a kilépést.45 Két másik község, Biri és Barabás példáján a szerveződésnek egy másik formáját mutatom be. Mindkét helyen igen hangsúlyos volt a tagoknak az a törekvése, hogy kezükbe vegyék az események alakítását és önállóan döntsenek saját maguk és a tszcs további sorsáról. Ennek érdekében hamar összefogták a kilépni szándékozó tagokat és közösen tárgyalták meg a lehetőségeket és a teendőket. Tevékenységük fontos eleme volt azon meggyőződésüknek sűrű hangoztatása, ünnepélyes deklarálása, hogy megváltoztak a korábbi erő- és függőségi viszonyok és ők szabadnak érzik magukat. A Biriben történt megmozdulások további jellegzetessége, hogy ott kiemelkedett a többiek közül egy személy, akinek határozott elképzelései voltak arról, hogy ebben a helyzetben mit tegyenek. Az ÁVH vizsgálata során keletkezett szövegek egyértelműen arra utalnak, hogy a községben Petrás Mihály irányította az eseményeket. Róla sajnos semmi bővebbet nem tudunk meg a szövegekből, mivel - szerencséjére - nem őt vonják felelőségre a községben történtekért. A leírások Petrást először a július 6-án, hétfőn este a tanácsháza előtt összegyűlt 250 ember között mutatják be. A szövegekből nem derül ki, hogyan és miért verődtek össze a Béke Tszcs tagjai, de valószínűleg ők is aznap munka közben beszélték meg, hogy összejönnek tanácskozni a kilépés ügyéről. A gyűlésen Petrás igazi „népvezérként” viselkedett: szónokolt, lelkesített, programot adott, szervezett és irányított. A közösség tagjaként a közösség nevében fogalmazta meg mondandóját. „Petrás a tanácsház lépcsőjén állva kiabálta... »Ki akar bennmaradni a tszcs-ben, az nyújtsa fel a kezét«, amire [azaz az eredmény láttán] Petrás azt mondta, hogy »Rendben van, akkor kilépünk.« Azt is kiabálta, hogy »Mától kezdve ne szántson nekünk a traktor», amit szintén helyeselt a tömeg. Majd azt mondotta, hogy »Emberek, felmegyünk a minisztériumba, és megtudjuk hogyan megy a tszcs-ből 41 Uo. 24. Feljegyzés C. Papp György kihallgatásáról, Nyíregyháza 1953. júl. 14. 42 ÁBTL V-108558. Erdei Miklós és Varga János (továbbiakban V-108558.) 22. Házi György rendőrfőhadnagy jelentése a Szabolcs-Szatmár megyei Rendőr főkapitányságra az aporligeti eseményekről, 1953. júl. 11. 43 Uo. 28. Jegyzőkönyv Kis Mihályné tanú kihallgatásáról, Aporliget, 1953. júl. 11. 44 ÁBTL V-105925. 20. Pánczél Károly áv. százados utasítása Major áv. századosnak, 1953. július 14. 45 ÁBTL V-108558.26. Kovács Gyula tanú kihallgatási jegyzőkönyve, Aporliget, 1953. júl. 11. 256
