Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Szirácsik Éva: Az uradalomtörténeti kutatások lehetőségei a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban
Az uradalmakról készült felvételek forrásértékét hangsúlyozta Knézy Judit 1994-ben kelt írásában. Véleménye szerint más forrás hiányában nélkülözhetetlen a fényképek felhasználása és elemzése, ugyanakkor hasznos információforrássá válhatnak a felvételek olyan uradalmak kutatása során, amelyeknek egyébként gazdag iratanyaga maradt fenn.85 Mindehhez hozzátehetjük még azt a megjegyzést is, hogy a Fotónegatív és Diapozitív Gyűjteményben olyan negatívok és diák is vannak, amelyek az Eredeti Fényképek Gyűjteményében nem lelhetőek fel. A Képzőművészeti Gyűjtemény elsősorban hiteles, realisztikus és egyedi állatábrázolásai miatt emelhető ki. Az alkotók közül kettőt említünk meg a teljesség igénye nélkül, akiknek szerepe az állami ménesek törzsménjeiről és kancáiról ad fontos, más forrásból nem megszerezhető adatokat. Julius von Blaasnak (1845-1922) az 1870-1880-as években készült képei a magyar lófajták korai tenyésztéstörténetének megismeréséhez járulnak hozzá az állami nagybirtokok esetében. Ugyanígy ifjabb Vastagh György (1868-1946) konkrét állatokról készült, festett állatszobrai tenyésztéstörténeti jelentőséggel bírnak háromdimenziós, színhelyes ábrázolással az állami birtokokra vonatkozóan.86 A puszta állatábrázolásokon túlmutatóan is található a gyűjteményben műalkotás, mint például az ifjabb Vastag György nevéhez köthetően az alsópeterdi Dőry-birtok fogatának méretarányos szoborcsoportja.87 A múzeum különféle tárgyak gyűjtésére specializálódott gyűjteményeinek esetében az uradalomtörténeti kutatást nagyban nehezíti a vonatkozó leltárkönyvi bejegyzések és mutatók hiánya. A második világháború utáni újraleltározás és az új leltári adatok felvitele alkalmával, vagyis a nagybirtokok állami intézkedésre történő feloszlatása után szinte alig jegyezték fel, hogy melyik nagybirtok érintett a műtárggyal kapcsolatosan. A probléma súlyosságát jól mutatja, hogy az 1951 és 1982 között készült leltárkönyvekben csak a következő néhány műtárgyat tudjuk a leltárkönyvek alapján a témához kötni. Ide sorolhatjuk az Esterházyak vasból és ezüstből készült Sigillum Dominali pecsét nyomóját a 17-18. század fordulójáról,88 a magyaróvári uradalom pecsétnyomóját a 18. század végéről,89 a zborói üveghutából származó 18. századi robotjegyeket, robotbárcákat,90 a 18. századi dunántúli Zichy kastélyban használt vörösréz zsírosbÖdönt,91 ugyaninnen vörösréz borlepárló készülék fertály részét92 és a Rákócziak zborói uradalmában használt 18. századi ekét.93 Az egykori nagybirtokok esetében előfordult, hogy az uradalmak megszüntetése után a később mások által használt tárgyak kerültek a múzeumi gyűjteményekbe. A múzeum szakembere 1974-ben felvett a leltárba például egy szokványos mustfokoló formát, 20 fokos beosztással, két merülő gömbbel. A műtárgyat a 19. század második felétől használták. A Festetics-uradalom volt borásza adta a múzeumnak, 85 Knézy, 1994. 310-311. 86 Szőllősy Gábor: A Képzőművészeti Gyűjtemény története. In: Estók János (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei. 2005-2007. Budapest, 2007. 263-265. 87 Szőllősy Gábor: Ifj. Vastagh György állatszobrai. In: Estók János (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Tárgykatalógusai 1. Budapest, 2009. 78. 88 A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Numizmatikai Gyűjteménye (N), leltári szám: 64.945.1 89 A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Numizmatikai Gyűjteménye (N), leltári szám: 61.293.1 90 A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Numizmatikai Gyűjteménye (N), leltári szám: 60.378.1-4., 60.379.1-2., 60.380.1- 1-3., 61.17.1-8. 91 A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Állattenyésztési Gyűjteménye (Á), leltári szám: 65.107.1. 92 A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Szőlészeti és Borászati Gyűjteménye (SzB), leltári szám: 65.108.1. 93 A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Mezőgazdasági Erő- és Munkagép Gyűjteménye (MÉM), leltári szám: 61.1514.1. 209
