Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Tóth-Barbalics Veronika: Az 1891. évi lóverseny-fogadási visszaélések és a turf megítélése a hazai sajtóban és politikai életben a századfordulón
_ tésének szabályozásáról. Válaszul a Függetlenségi Pártból Endrey Gyula és Herman Ottó is határozati javaslatot nyújtott be a lóversenyfogadás betiltása érdekében. A képviselőház és a főrendiház azonban észrevétel nélkül elfogadta a törvényjavaslatot. Az 1894:29. tc.-nek megfelelően a kölcsönös fogadásokra (totalizatőrre) feltett összegekből származó összbevételből az addigi 8% helyett 12% került levonásra. Ez néhány százalékkal még mindig alacsonyabb volt az engedélyezett szerencsejátékoknál általában alkalmazottnál. A 12%-ból 6% a versenyt rendező pénztárba (amely ezen kívül továbbra is megkapta a jutalékok kiszámításánál mutatkozó forinton [koronán] aluli töredékösszegeket és a nyolc napon belül fel nem vett nyereményeket is), 1,5% jótékony célokra, 4,5% pedig az állampénztárba került. Az állampénztárba befolyt összeg a földművelésügyi miniszter által kezelt alapot képezett, amely kizárólag a lótenyésztés fejlesztésére volt fordítható. Felhasználásáról a miniszternek a költségvetés beterjesztése alkalmával évente be kellett számolnia a törvényhozásnak." A törvényi szabályozás a totalizator fokozott megadóztatása ellenére a versenyügyre nézve kedvező hatású volt, biztosította a fogadások törvényes védelmét, a befolyt magasabb összegű adóból az állam a korábbi összegek többszörösét fordította a versenydíjakhoz hozzájárulásra és tenyészállatok vásárlására. A kormányzó politikai elit nagyra értékelte a Magyar Lovaregylet tevékenységét. Egyes tagjai magánemberként részt vettek a Lovaregylet munkájában,99 100 az 1896. évi alapszabály módosítás pedig kimondta, hogy a mindenkori földművelésügyi miniszter, amennyiben lovaregyleti tag, az egylet választmányának tagja.101 A törvényi rendezés és fokozott megadóztatás ellenére a lóversenyfogadás 1894 után is időről időre sajtótámadások tárgya volt. Szemere Miklós, a lóversenyzést támogató politikus és maga is versenyistálló-tulajdonos 1906-ban ezt azzal magyarázta, hogy Lovaregylet (Batthyány Elemér gróf) nem hajlandó pausálékat adni a sajtónak. A lóversenyfogadás elleni támadás nem volt egyedi, az 1890-es években a képviselőházban az ellenzék az államilag fenntartott sorsjáték betiltását is követelte, azt hangoztatva, hogy az állam nem járulhat hozzá saját állampolgárainak tömeges lealacsonyodásához. A kormány azonban azzal érvelt, hogy a lottójáték megszűnésével hárommilliós költségvetési hiány keletkezne. A konfliktus azzal zárult, hogy az 1897:7. te. (bevált német minták szerint) kodifikálta az osztálysorsjátékot. Továbbra is sor került kitiltásokra. A Vadász- és Versenylap a századfordulón csaknem minden harmadik számában közölt egy-két kitiltási hirdetményt, a tömeges kitiltás azonban nem volt gyakori. Pereskedésre ritkán került sor, egy további ilyen esetet ismerünk az 1867-1918 közötti időszakból.102 Ez azt mutatja, hogy az igazgatóság döntését ellen a kitiltottaknak csak töredéke protestált. Valójában azonban (mint arra a mentelmi jog felfüggesztésének főrendiházi tárgyalásakor az egyik főrend rámutatott) a kitiltott személyek azon reménye, hogy per útján szerezzenek 99 1894:29. te. az üzletszerű, vagy nyilvános fogadásoknak s a kölcsönös fogadások közvetítésének szabályozásáról a lóversenyeknél. KI 1892-96 21. köt. 653 sz. 5-6. 100 Ezt példázza Wenckheim Béla báró 1870-1879 közötti Lovaregyleti elnöksége is. Ezekben az években Wenckheim király személye körüli miniszter (1871-1879), miniszterelnök (1875) és belügyminiszter (1878) is volt. Orczy Béla báró király személye körüli miniszter (1879-1890) szintén tagja volt a Lovaregyletnek. 101 1896. december 4-én tartott közgyűlésben elfogadott alapszabály változtatások. MMgM AI 8182. 102 1901-ben a Magyar Lovaregylet a felügyelete alatt álló összes versenyekről kiutasított a versenyszabályok megsértése miatt mintegy 40 személyt (jellemzően ügynököket, hivatalszolgákat, kereskedősegédeket, péksegédeket, mészárossegédeket). Miután a névsort közölte a Vadász- és Versenylap, a kitiltottak egyike, Balla Sándor szénkereskedő becsületsértés miatt beperelte a Lovaregylet igazgatóságát. Hirdetmény. In: Vadász- és Versenylap 45. (1901:71. sz. [szept. 4.]) 1. 166
