Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Tóth-Barbalics Veronika: Az 1891. évi lóverseny-fogadási visszaélések és a turf megítélése a hazai sajtóban és politikai életben a századfordulón
hogy „ha tehát a lovaregyleteknek feleslegük lenne [...] más célra, mint a versenydíjak emelése nem fordíthatnák”.90 Az újság nyilvánvaló célzatossággal számolt be Lahens gróf istállótulajdonos franciaországi peréről, amelynek végkifejleteként a fellebbviteli bíróság elutasította a holland istállótulajdonosnak a Pau-i versenypályáról való kitiltása miatti panaszát.91 UTÓHANG: RENDSZABÁLYOK, SAJTÓTÁMADÁSOK, ÚJFAJTA MEGADÓZTATÁS 1892 folyamán a botrányok szele lassan elült, 1892 májusában a bécsi Jockey Club ismét engedélyezte pályáján a bukmékerek jelenlétét,92 az év őszén a Jockey Club és a Lovaregylet visszavonta az egyik fogadó, Pelzman kávés kitiltását.93 1892 májusában a Magyar Lovaregylet igazgatósága utasította a totalizator tisztviselőit, hogy a jövőben gyermekektől téteket ne fogadjanak el.94 Hiába hangoztatta azonban a Vadász- és Versenylap, hogy a Magyar Lovaregylet igazgatósága a legszigorúbb Európában és fellép minden a versenypályán történő visszaélés ellen, a sajtóban hamarosan újraindultak a támadások.95 Az Egyetértés 1892 őszén újabb turfbotrányok „csöndben történt” elintézéséről cikkezett, amely során a bécsi és a budapesti klub két trénertől és három zsokétól (kitiltás helyett) egyszerűen megvonta 1893-iki versenyévre az idomítási illetőleg lovaglási engedélyt96 A Vadász- és Versenylap azonban tagadta, hogy igaz lenne ez a híresztelés.97 A képviselőházban az állami költségvetés éves vitájának továbbra is visszatérő eleme maradt a totalizator elleni támadás. 1892-ben a költségvetési tárgyalás során Lits Gyula függetlenségi képviselő érdeklődött, hogy az illetékes faktorok intézkedtek-e a jövőbeli csalások megakadályozására és javasolta, hogy a totalizator jövedelme a jövőben a pénzügyminisztérium helyett a földművelési minisztériumba folyjon be, amely azt a lótenyésztés fejlesztésére használja fel. Bethlen András gróf földművelésügyi miniszter leszögezte, hogy a sajtóhírekkel ellentétben a Magyar Lovaregylet az igazság kiderítésében és a jövőbeli visszaélések elkerülése érdekében megtett minden tőle telhetőt. Rámutatott, hogy bár vannak elszórt példák a totalizator eltiltására, de legtöbb helyen így például az Amerikai Egyesült Államokban, Belgiumban, Dániában, Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Svájcban, Oroszországban fennáll. Helyeselte a Lits által javasolt és több európai államban már követett eljárást a versenyfogadásokból az államkasszába befolyt összeg felhasználására.98 A kormány korábbi ígéretéhez híven 1894-ben törvényjavaslatot terjesztett az országgyűlés elé az üzletszerű, nyilvános és kölcsönös lóversenyfogadások közvetí-90 Mikép fizeti ki magát versenylovak tartása. In: Vadász- és Versenylap 36. (1892: 1. sz. [jan. 1.]) 6. 91 Vadász- és Versenylap 36. (1892: 3. sz. [jan. 17.]) 43. 92 Bookmékerek. In: Vadász- és Versenylap 36. (1892: 22. sz. [máj. 8.]) 197. 93 Közlemény. In: Vadász- és Versenylap 36. (1892: 54. sz. [szept. 20.]) 467. A közleményben Pelzmann kávéház-tulajdonosként szerepel, azonban az 1891-1892. évi budapesti lakcímjegyzék szerint az alacsonyabb státuszú kávés (kávémérő) volt a foglalkozása. Budapesti Czím- és Lakjegyzék. Szerk. Janszky Adolf. 7. évf. (1891-1892). Franklin Társulat Budapest [s. a.] 365. 94 Vadász- és Versenylap 36. (1892: 22. sz. [máj. 8.]) 187. 95 Turf-hajsz. In: Vadász- és Versenylap 36. (1892: 56. sz. [szept. 26.]) 489. 96 Újabb turfbotrányok. Egyetértés 1892. nov. 2. 2. 97 Helyreigazítás. In: Vadász- és Versenylap 36. (1892: 67. sz. [nov. 6.]) 578-579. 98 Az 1892. év február hó 18-ára hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. 1-34. köt. Pesti Könyvnyomda Rt., Budapest 1892-1896. 3. köt. 55. ülés (1892. máj. 18.) 147-149. 165
