Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Tóth-Barbalics Veronika: Az 1891. évi lóverseny-fogadási visszaélések és a turf megítélése a hazai sajtóban és politikai életben a századfordulón
volt. Összehasonlításul: a Lovaregylet ugyanebben az évben 388 000 forintot fordított versenydíjakra, egy csikó ára 2000-2500 forint, egy jó minőségű angol telivér tenyészmén ára 50 000-60 000, egy elsőrangú egyed ára 200 000-500 000 forint volt, egy versenyló tartása hozzávetőleg 2500 forintba került évente.14 A másik fogadási szisztéma az angol eredetű bukméker (bookmaker) volt. Ennél a rendszernél a bukméker („könyves”) előre megállapítja az osztalékot, amelyet valamely versenyző lóra annak győzelme esetén fizet (odds). A bukméker mindig a lovak ellen fogad, és mivel az ügyfelek több lóra fogadnak, de közülük csak egy lehet az első, ezért nagy a valószínűsége, hogy a nem nyertes lovak tételeiből kifizetheti a nyertesre ígért összeget és amellett még nyereségre is számíthat.15 A bukmékerek 1890-es évek elején jelentek meg a magyar versenypályákon, azonban az első próbálkozók csak rövid ideig működtek.16 Visszatérő téma volt a hazai sportsajtóban, hogy magyar származású bukmékerekre lenne szükség az intézmény tartós és megbízható működése érdekében. A 19. század végétől a hazai és ausztriai napisajtóban egyaránt hangot kaptak a lóversenyfogadásokkal szembeni bírálatok, amelyek a totalizator és a bukméker fogadást a társadalom erkölcsi és anyagi romlásba taszításával vádolták meg.17 A kérdés politikai színezetet nyert, amikor a képviselőházban Herman Ottó függetlenségi párti képviselő az állami költségvetés vitája során, a lóversenyek támogatására szánt tétel tárgyalásakor újra és újra felszólalt ez ügyben. Már 1882. márciusi beszédében állatkínzásnak minősítette a lóversenyt, a totalizatőri pedig a „szegény középsorú polgár” sorsát megrontó hazárdjátéknak nevezte.18 19 Az év végén hasonló indoklással határozati javaslatot nyújtott be annak érdekében, hogy a képviselőház mondja ki, hogy a lóversenyek támogatására államilag előirányzott 28 000 forint kizárólagosan a magyar tenyészállatok idő elleni versenyekben kipróbálására fordítható, továbbá utasítsa az igazságügyi minisztert, hogy a totalizator „mint büntető törvénykönyvbe ütköző minősített hazárdjáték” ellen tegye meg a törvényszabta intézkedéseket. Prónay Dezső báró (a függetlenségi ellenzékhez közelálló párton kívüli képviselő) Herman indítványának második részét pártoló rövid felszólalását követően Tisza Kálmán miniszterelnök kért szót. Kifejtette, hogy a lóversenyek nemzetgazdászati célját, vagyis a jó tenyészanyag kiválasztását veszélyeztetné, ha csak hazai lovak és azok is csak idő ellen versenyeznének. Kijelentette, hogy amíg bírói ítélet nem minősíti hazárdjátéknak a lóversenyfogadásokat, nem lehet betiltani azokat. Ez utóbbi kijelentésének megalapozottságát Polónyi Géza függetlenségi és Szilágyi Dezső mérsékelt ellenzéki képviselők megkérdőjelezték. Polónyi azzal gyanúsította Tiszát, hogy belügyminiszterként azért nem lép fel a totalizator ellen, mert „az arisztokrácia előjogai közé tartozik a hazárdjáték” és „ez darázsfészek, amelyért a miniszterelnök úr sincerisál [itt: komáskodik] és amelyért nem lát törvényt, amely 14 Az 1892. évi február hó 18-ára hirdetett országgyűlés képviselőházának irományai. 1-37. köt. Pesti Könyvnyomda Rt., Budapest 1892-1896. (továbbiakban: KI 1892-96) 21. köt. 653. sz. 5-6.; Marius: Bugdet - totalisateur - telivértenyésztés. 1. In: Vadász- és Versenylap 31. (1887: 10. sz. [márc. 10.]) 84.; Mikép fizeti ki magát versenylovak tartása. In: Vadász- és Versenylap 36. (1892:1. sz. [jan. 1.]) 6. 15 „Bookmaker” szócikk. In: A Pallas nagy lexikona. III. 499. 16 Bookmakerek. In: Magyar lósport és lótenyésztés. 402-404. 17 A Budapesti Hírlap 1891. szeptemberi támadására ld. A fogadásokról. In: Vadász- és Versenylap 35. (1891: 68. sz. [szept. 27.]) 414-416. 18 Az 1881. évi szeptember 24-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. Szerk. P. Szathmáry Károly. 1-17. köt. Pesti Könyvnyomda Rt., Budapest 1882-1884. (továbbiakban: KN 1881-84) 4. köt. 72. ülés (1882. márc. 6.) 61-62. 19 KN 1881-84 8. köt. 152. ülés (1882. dec. 13.) 192-198. 152
