Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)

Tanulmányok - Kőrösi Andrea: Fosszilis őstulok a keceli tőzegtelepről

koponyatani elemet is. A vizsgálatok során tisztázni kell, hogy milyen korból származó őstulok koponyák állnak rendelkezésre. A legjobb lenne, ha középkori őstulokkoponyákat vizsgálhatnánk, de erre egyrészről azért nincs mód, mert az őstulok a 9-10. században Magyarországon kihalt, másrészről az ebből az időszakból előkerült őstulokleletek igen töredékesek, mindössze a szarvcsapok és a fejéi méreteiből lehet következtetéseket levonni. Ezért a Magyarországon előkerült korai holocén őstulokkoponyák és a magyar szürke koponyaméreteit hasonlítottam össze. Bár mindkét állat koponyája az úgynevezett primigenius típusba tartozik, a mérettartományok, a méretek arányai, a koponyaindexek illetve különbsége (3. táblázat) utalhatnak a köztük lévő formai hasonlóságokra.

Legjellemzőbbek a különböző koponyaindexek, melyek az egyes csontok, méretek arányait mutatják meg. Ezek közül legfontosabbak a: profilszélességi index (33:1), mely 45,07-49,2 között mozog, míg a szürke marhák esetében az index értéke 44,5- 56,9 közötti (3. táblázat). Ez azt jelenti, hogy az őstulokkoponyák arányaiban hoszszabbak, mint szélesebbek. A tarkói index alakulása jelzi, hogy az őstulokkoponyák laposabbak, mint a magyar szürke marháé. Az őstulkok tarkói indexe 30,0 és 32,3 közötti, a magyar szürkénél ennél nagyobb számokat (31,8-34,5) kapunk, ami jól mutatja, hogy arányaiban a szürke marha koponya magasabb.

A kraniofrontalis index (8:1) az őstuloknál 44,29 és 48,09 közé esik, a magyar szürkénél ez az index 44,9 és 54,6 közötti. Az őstulokra jellemző, hogy a homlokcsont nem éri el a koponya teljes hosszának felét, a magyar szürkénél ez csak a bikák esetében mondható el, az ökröknél ritkán, a teheneknél gyakrabban a homlokcsont meghaladja a koponya teljes hosszának felét. Az őstulok esetében a homlokcsont szélessége és hosszúsága nagyjából egyforma, frontalis indexe (33:8) 97,1 és 103,2 közötti. Szürke marha esetében az index sokkal tágabb értékek (84,0 ésl09,4) között mozog (3. táblázat). A különböző koponyaindexekre jellemző, hogy a magyar szürke szarvasmarha esetében ezek az indexek szélesebb tartományokat ölelnek fel, mind a kisebb, mind a nagyobb értékek felé tágabb, mint az őstulok esetében. Ha csak a magyar szürke bikák azonos indexeit vizsgáljuk, a méretek többségében hasonlóan a minimum és maximum értékek tágabb tartományát kapjuk, és csak az orrcsont hosszúsági indexénél látjuk, hogy a tartomány lefele, a szájpadlási indexnél pedig felfele csúszott el (3. táblázat). Ez a két méret tehát jelentősen eltér az őstulok és a magyar szürke esetében. A többi méretalapján megállapítható, hogy a magyar szürke szarvasmarha sokkal változatosabb formákkal rendelkezik az őstulokhoz képest, ahol a koponyák hasonlósága, arányai lényegesen egységesebbek. Az indexek alapján azonban a közvetlen felmenőági rokonság kizárható.

Az indexek mellett a nem mérhető koponyajellemzők között is megfigyelhetők különbségek. A legnagyobb eltérést az őstulok és a magyar szürke marha között a szarvállásban lehet megfigyelni. Az őstulok esetében a szarvak állása sokkal kevésbé variál, mint a szürke marha esetében. Az őstuloknál a szarvcsapok nem emelkednek magasan a fej fölé, hanem inkább előre irányulnak. A szarvállásban a magyar szürke nagy változatosságot mutat. Herman Ottó A magyar pásztorok nyelvkincse című 1914-ben megjelent munkájában 172 szarvalakulás-elnevezést írt le.24 Ebben sok az ugyanarra a szarvállásra vonatkozó, tájanként eltérő kifejezés.

24 Herman Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse. In: Herman (szerk.): Budapest: K. M. Természettudományi Társ., (Természettudományi Könyvkiadó&Vállalat, Budapest 1914. 89.

13