Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Kőrösi Andrea: Fosszilis őstulok a keceli tőzegtelepről
A bikakoponyákra mindkét esetben jellemző, hogy a szemüregek erősen kiemelkednek, inkább oldalra irányulnak, jelentős csontlerakódás és erős elcsontosodás figyelhető meg. A járomcsont frontális vonala ívesen vezet át az arcélbe, ami sokszor éles törést képez. A magyar szürkénél a járomcsont frontális vonala több formát is felvehet és az arcéi ritkán képez törést. Az arckoponya hosszú és keskeny. Az orrnyereg kiemelkedik, az orr vastag, előre kissé keskenyedő. Formája, arányai hasonlít a szürke marháéhoz. Az őstulokkoponyák profilvonala oldalról egyenes, majdnem homorú, a magyar szürke szarvasmarhánál 4 különböző típust lehet megkülönböztetni. A csontok általában vastagabbak, a jellemzők kifejezettebbek, mint a magyar szürke marhánál. ÖSSZEFOGLALÁS Összességében elmondható, hogy az őstulok és a magyar szürke szarvasmarha koponyája is primigenius jellegű. A szürkemarha-koponyák hosszúsági abszolút méretei nem érik el az őstulokét, köztük a különbség 10-20% is lehet (1. táblázat). A magyar szürke marha fogsorának hosszúsági méretei nagyobbak, mint az őstuloké, így azok arányaiban kisebb fogsorral rendelkeznek. Az agykoponya szélességi, magassági méreteiben és a homlokcsont szélességében átfedés figyelhető meg, azaz az őstulkok agykoponyájának szélessége a koponya arányaihoz viszonyítva kisebb, mint a szürke marhánál, a homlokcsontja pedig a koponyahosszhoz viszonyítva keskenyebb. Ugyanezt figyelhetjük meg a koponyaindexek (3. táblázat) összehasonlítása során is. A magyar szürke koponyája magasabb, az őstulok koponyája arányaiban jóval laposabb. A magyar szürke szarvasmarha koponyaformája, a koponya méretarányai, valamint a hatalmas és változatos szarvalakulása tenyésztés eredménye lehet. Ezekhez a szarvméretekhez és szarválláshoz igazodva alakult a koponya homlokcsonti, tarkói része mostani formájára, mutat hasonlóságokat az őstulok koponyájával. Ennek a tenyésztő munkának az eredményeként szintén, hogy a magyar szürke szarvasmarha megnyúlt arcrégióval, hosszabb (alsó és felső) fogazattal rendelkezik. A koponyajellemzőkben és -méretekben jelentkező mozaikos eltérések is jól mutatják, hogy ennek ellenére a magyar szürke marha „ősének” geno- és fenotípus kialakításában az őstulok nem vett részt. 14
