Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)

Tanulmányok - Oroszi Sándor: "M. kir. Erdőhivatal Apatinban"

tás-vetésre alkalmas állapotban” át kellett adniuk, míg a második felét szeptember 30-áig. A cég viszont kérte, hogy az erdőrészeken legalább addig, amíg ott a munkák ténylegesen folynak, ne engedjék meg a legeltetést. A kérelemnek a minisztériumban helyt adtak.

Az apatini vágásterület III. részét (127 kh - 73 ha) kivevő „Aman József és Társai” cég az előző évi, 1890. márciusi határidőt nem tudta tartani. így április végéig határidő-hosszabbítást kért, amit megkapott. A pénzügyminiszternek az volt az álláspontja, hogy kisebb időhaladékokat ugyan lehet adni, de valamennyi terület 1891. március 15-ével felszabadítandó. Ugyanakkor még annak a lehetőségét is felvetette, hogy helyenként az árverések azért voltak sikertelenek, mert az erdészek túl magas becsárat állapítottak meg.

Az irtási szerződésben mindig meghatározták:

1. Az erdőrész területét, becsült fatérfogatát.

2. Azt, hogy vevő a vételár egyik felét előre, míg a másik felét még a végső területátadás előtt, külön kikötött időpontban köteles befizetni.

3. A vevő által vállalt határidőt csak rendkívüli esetben (például szokatlan időjárás miatt) lehet meghosszabbítani. Ha a vállalkozó a határidőt nem tudja tartani, a munkát a kincstár végzi el, amit a vevővel fizettet meg.

4. Ha az irtást a kincstár mással végezteti, akkor a fák után legalább 35 cm-es tuskó hagyandó, amivel azok további kiemelését elősegítik.

5. Az eladó a becsült fatérfogatért nem áll jót, de azt a vevő korábban, még az árverés folyamán megnézheti. így utólag nem reklamálhat.

6. A vevő a megvett területen nem járhat fegyverrel, kutyákkal, hogy a vad nyugalmát ezzel se zavarja.

7. A vevő az átadott területen sem legeltetési, sem egyéb jogosultságot nem szerezhet.

8. Minden okozott kárért a vevő felel.

9. Az illetékek szintén a vevőt terhelik.

10. Az időközben hozzá intézett kincstári utasításokat, kéréseket köteles teljesíteni.

11. Bármely pont megsértése esetén a szerződésszegés megállapítható, és a vevő kártérítésre nem tarthat igényt.

12. A jogügyi viták esetén a mindkét fél részéről történő kezdeményezés rendjének rögzítése.

13. A két példányban kiállított szerződés a vevőre vonatkozóan azonnal hatályba lép, míg a kincstárra nézve csak a miniszteri jóváhagyás után.

„14-szer. Jelen szerződés a vevő előtt aláírt két tanú jelenlétében felolvastatott, anyanyelvén megmagyaráztatott, s miután az összes feltételeket elfogadottaknak kijelenté, aláírattatott.”

Ez utóbbi pont érdekes, mert például a Vukovárott (Vukovar - Horvátország) lakó, az ópalánkai „Zagrada” erdőt megvásárló Hermann Ferencnek németül mondták el a szerződés tartalmát, míg a vukovári ellenjegyzők horvátul fogalmazták meg a záradékokat, továbbá az illetékek befizetésének igazolását.

Még egy, szintén 1890-ből származó érdekes nyelvi kérdés.

Az „Eissler Testvérek” cég azzal az indokkal kért az apatini erdőhivataltól fizetési halasztást, hogy sem a cég vezetője, sem megbízottja - állítólag - a magyar nyelven megkötött szerződést nem érti. Az erdőhivatal vezetője viszont leírta: „az illető vállalkozóknak úgy az árverési feltételek, mint maguk a szerződések [mindig] anyanyelvükön felolvastatnak és kellőleg megmagyaráztatnak.” A minisztérium

136