Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Oroszi Sándor: "M. kir. Erdőhivatal Apatinban"
„M. kir. Erdőhivatal Apatinban” OROSZI SÁNDOR Az erdőhivatal neve a „Das к. Forstamt zu (in) Apatin” tükörfordításának tűnik, holott Apatinban 1867 előtt, azaz a magyar hivatalos szaknyelvet megelőzően, nem volt erdészeti központ. Hogy a középfokú erdészeti egység neve számunkra, mai olvasók számára mégis idegenül hangzik, az elsősorban a dualizmus korára még igencsak jellemző, mindenhol utolérhető germanizmusból következik. Apatin (ma Szerbiában) neve elsősorban a népi építészet és a -táplálkozás kutatói előtt ismert, mivel onnan származik egy tetőfedő-cserépfajta és a bajai halászléhez nélkülözhetetlen bogrács.1 A magyar erdészettörténet azonban a várost más, de legalább ilyen fontos oldaláról emlegeti. Nevezetesen a dunai, ráadásul többnyire kincstári tulajdonban lévő szigeterdők központjaként. Apatin ezen szerepe természetesen az Osztrák-Magyar Monarchia idejében volt a legjelentősebb, amikor hazánkban a modern erdészeti tudomány kibontakozott. A korszerű erdészet ugyanis hamar szembesült azzal a kérdéssel, hogy az egykor természetes úton létrejött ár-, illetve hullámtéri erdőket fel kell újítani, azokat lehetőleg ugyanolyan, sőt jobb fatermő-képességű állományokkal kell felváltani. Az erre vonatkozó próbálkozások és első eredmények pedig az apatini erdőhivatalhoz kötődnek, így érdemes a várossal kapcsolatosan azokat áttekinteni, külön kiemelve a mélyártéri és (Duna-) szigeti viszonyokat. I. Apatint az első „sváb vonulás” után,2 1750-ben alapították, állítólag egy rác rablófészek helyén. A megtelepülő németek a környéket szabadfoglalás alapján hasznosították. így az erdők fáját, területét is rendszertelenül, ráadásul egyáltalán nem kíméletes módon vették birtokba. 1763-ban egy kamarai tanácsos utazta be a vidéket, aki leírta: a Duna menti erdők használata szabályozásra szorul.3 Többek között a kiterjedten űzött pálinkafőzésre és téglaégetésre csak a dűltfát szabadna felhasználni, az egyéb - épületfa, mezőgazdasági szerfa stb. - célokra pedig szabályos vágástereket kellene kijelölni. A kecskék, juhok legeltetése - írta - akadályozza az erdők felújulását, tehát azok erdőkbe hajtását meg kell tiltani. Ugyancsak pusztítják - legtöbbször szántóföldnyerés céljából, de gondatlanságból is - égetéssel az erdőket, amit erdőcsőszök („akik a parasztokkal nincsenek összebarátkozva”) alkalmazásával lehetne megakadályozni. Szintén az erdészeti adminisztrációra vonatkozott az addigi, szakképzetlen erdőfelügyelő elbocsátásának követelése („he1 Bartucz Ferenc: Gemenc, vizek, erdők, emberek. Sátoraljaújhely 2001.126. és 156-157. 2 Agárdi Ferenc: A svábok bejövetele. A németek szerepe Magyarországon Szent Istvántól napjainkig. Bp. 1946. 143. 3 - Az apatini kincstári erdőgazdaság múltjából. In: Erdészeti Lapok (a továbbiakban: EL) 1913. 227-229. 133
