Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)

Tanulmányok - Kőrösi Andrea: Fosszilis őstulok a keceli tőzegtelepről

többnyire egyenes. A fejéi szélesebb vagy azonos szélességű, mint a legnagyobb homlokszélesség, azaz az őstulokkoponyák vagy ék- vagy pentagonoid alakúak. Az őstulokkoponyák arányaiban hosszabbak, mint szélesebbek. A homlok hosszú, széles és sík. A crista frontálisok között enyhén boltozatos, lapos. A homlokcsont sík vagy enyhén homorú, hosszú és széles, nem éri el a koponya teljes hosszának felét, szélessége és hosszúsága nagyjából egyforma.17

Az őstulokkoponyán a szemüregek erősen kiemelkednek, inkább oldalra irányulnak. Formájuk lehet kissé ovalis vagy kerek. A szemüreg felső széle kissé szélesebb az alsónál. A járomcsont frontalis vonala ívesen vezet át az arcélbe, ami sokszor éles törést képez. Az arckoponya hosszú és keskeny. Az orrnyereg kiemelkedik, az orr vastag, előre kissé keskenyedő. Az arckoponya előre erősen keskenyedik, a Tuber malare erős, az incisiva nagykörívben ívelt. A fogazat erős. Az őstulokkoponyák profilvonala oldalról egyenes, majdnem homorú. Az occipitalis régió hosszú, homorú.

Az őstulok testméretében, és ezzel a koponyajellemzőiben is a pleisztocéntől a holocén felé haladva méretbeli csökkenés figyelhető meg. Ez a méretbeli csökkenés nemcsak a Kárpát-medencére jellemző,18 hanem Európa más részeire is.19 A szarvcsapok alapján ezt a csökkenést Vörös István már elemezte,20 így erre a vizsgálatok során nem térek ki. A Magyar Mezőgazdasági Múzeumban lévő őstulokkoponya méretei alapján a holocén kori bikakoponyák közé sorolható.21 Bár a koponya legnagyobb hossza, a szarvcsapok hossza a pleisztocénkori bikák tartományába esik, a szarvcsapok átmérői azok méreteitől lényegesen kisebbek, a holocénkori bikák mérettartományába illeszkedik. A pleisztocén és holocénkori tehenek koponyaméretei a vizsgált őstulokkoponyáénál lényegesen kisebbek. A szarvcsapok állása, iránya G. Klafs szerint22 a pleisztocén és holocén őstulokkoponyákon eltérő. Ezek alapján a vizsgált koponya szintén a holocénkori koponyák közé tartozik.

AZ ŐSTULOK- ÉS A MAGYAR SZÜRKE SZARVASMARHAKOPONYÁK MÉRETEINEK ÖSSZEHASONLÍTÓ ELEMZÉSE

Egyes kutatók23 felvetették a magyar szürke szarvasmarha eredetével kapcsolatban, hogy az az őstulok helyben történt háziasításából alakult ki. Ez az elmélet hoszszasan tartotta magát. Ennek érdekében fontosnak tartom megvizsgálni néhány

17 Bohlken 1958.173.

18 Degerbol, M.: Ur und Hausrind. Zeitschrift für Tierzüchtung und Züchtungsbiologie, 76. kötet, 2-3.sz. Hamburg, 1962. 243-251. Bökönyi 1972. Jánossy - Vörös 1981. Vörös 1985. Vörös 1987. Bartosiewicz 1999. Bartosiewicz László: Skull fragment of a late neolithic Aurochs (Bos primigenius Bojanus 1827) from Mórágy-Tűzkődomb (Tolna country, Western Hungary). Alba Régia XXXIV. 2005.41-47.

19 Leithner, Otto Freiherr von: Der Ur. - Bericht der Internationalen Gesellschaft zur Erhaltung des Wisents. 2. Band, Heft. 1. Berlin 1927. 1-140. La Baume, W. : Diluviale Schädel vom Ur (Bos primigenius Boj) aus Toscana. - Ecl. geol. Helv., 40: 1947. 299-308. Lehmann, U. (1949): Der Ur im Diluvium Deutschlands und seine Verbreitung. Neues Jahrbuch für Mineralogie, Geologie und Paläontologie. Abteilung B. Geologie-Paläontologie 90. Stuttgart, 1949,163— 266. Klafs 1965.310. Hünermann, K. A.: Der Schädel eines Auerochsen (Bos primigenius Bojanus 1828) von Oberillnau, Kt. Zürich. Vierteljahrsschrift der Naturforschenden Gesellschaft in Zürich, 113:1968. 337-346. Rokosz, Mieczyslaw: History of the Aurochs (Bos taurus primigenius) in Poland. Agri, 16:1995. 5-12. Königswald von, Wighart - Menger, Frank: Ein ungewöhnlich großer Schädel vom Auerochsen (Bos primigenius) aus dem letzten Interglazial von Groß- Rohrheim bei darmstadt.Eiszeitalter und Gegenwart 51. Hannover, 2002, 67-73. van Vuure, T: Retracing the aurochs: history, morphology and ecology of an extinct wild ox. Pensoft Pub, Sofia 2005.

20 Vörös 1981.

21 Hünemann 1968. 344. Vörös 1987. 79.

22 Klafs 1965. 303-304.

23 Jankovich Marcell: Adatok a magyar szarvasmarha eredetének és hasznosításának kérdéséhez. Agrár történeti Szemle, 9.1967.420-431.

12