Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)

Tanulmányok - Takáts Rózsa: Nagy Ferenc tordai gyümölcsfaültetvényének jegyzéke, 1862.

munkaügyi városi ülnöki tisztét fel kellett adnia a gyümölcsnemesítési tevékenysége miatt. Az 1875. évi, genti (Belgium) pomológiai kongresszust kísérő nagy gyümölcskiállításon Királyi érmet nyert bemutatott gyümölcsegyütteséért. Családja nőtagjairól (Catherine-Barbe Nélisről, Aglaé és Zéphirine Grégoire-ról) is nevezett el körtefajtákat. Az 1847 és 1871 között eltelt időszakban 85 új körtefajtát nyert magról.58 Bereczki Gyümölcsészeti vázlataiban Grégoire híres „magonczozó”-ként említette, másutt híres jodoigne-i gyümölcsészként. Az 1867. évi párizsi kiállításon 265 saját gyümölcsvariánsával vett részt. A Királyi Pomológiai Társaság tagjaként országos kiállítások zsűrijében szerepelt. Ma jodoigne-ben utca van róla elnevezve.

Nagy Ferenc a kertjében legjelesebbnek minősíthető gyümölcsök közé De Jonghe, Jean (Johann) Joseph59 (1804-1876; másutt 1796-1872), belga kertész, epertermesztő, pomológus faiskolájából három fajtát vett fel. De Jonghe brüsszeli és genti kertészetében előbb egzotikus növényeket és virágokat termesztett, majd a 19. század közepén (1858 előtt) áttért a gyümölcsészetre, s főként az epertermesztésben ért el sikereket, több fajtát nemesített. 1854 és 1863 között 16 körtefajtát is nyert magról.60 A Brüsszeli Florisztikai királyi Társaság titkára, a Genti- és a Mecheleni Botanikai és Kertészeti királyi Társaságok tagja; a Chalons-sur-Saőne-i Kertészeti és Mezőgazdasági Társaság levelező tagja volt.

Nagy Ferenc listája két almafajta forrásaként említi a párizsi „Jardin des plantes”-ot. A Gyógynövények Királyi Botanikus Kertje („Jardin royal des plantes médicinales”) 1635-ben XIII. Lajos francia uralkodó óhajából létesült, Guy de La Brossé (1586-1641) francia botanikus és orvos alapította, később általában Jardin du roi (Királyi Kert) vagy Le Jardin des Plantes néven emlegették. 1793-tól a Nemzeti Természettudományi Múzeumhoz tartozott, de oktatási intézményként és kutatóhelyként is funkcionált, nagy kiterjedésű mezőgazdasági kísérleti telep tartozott hozzá.611824-től a múzeum dolgozója volt a híres belga származású botanikus, Joseph Decaisne (1807-1882), aki 1832-től vezetője lett a múzeum csemetekertjének. 1858-1875 között kilenc kötetben szisztematikus, ábrákkal ellátott ismertetést adott a múzeum gyümölcsöskertjének közel 400 körtefajtájáról.62 1847-től a Francia Természettudományok Akadémiájának (FAcadémie des sciences) tagja, 1864-ben alelnöke, majd 1865-ben elnöke volt.63

A „Fréderick de Würtemberg” körtét Eduard Lucastól (1816-1882), a kor egyik legjelentősebb német pomológusától szerezte be Nagy Ferenc. Lucas volt korának legkiemelkedőbb gyümölcsismerője. Bereczki Máté is számos oltóvesszőt vásávöröstimárok (Rothgerber) foglalkoztak, míg a bárány és kecskebőr kikészítésével a fehértimárok (Weissgerber).” In: Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. In: Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 1., 1963.185-219. http://epa.oszk.hu/01600/01610/00001/pdf

58Gilbert, Charles [az Anvers-i Pomológiai Bizottság elnöke]: Les fruits beiges. Bruxelles, 1874. 9. http://users.telenet. be/pomologie/GILBERT.pdf

59 Nevét Dejonghe alakban is használja a szakirodalom. Művei: Traité de la culture de Camellia, Bruxelles, Deprez- Parent, 1851; Traité méthodique de la culture du pélargonium..., Bruxelles, J. В. Tircher, 1844; Monographie du genre Cyclamen, de sa culture et de sa multiplication, Bruxelles, Tircher, 1844. Extrait du Catalogue général des plantes et des arbresfruitiers des serres et des jardins, Bruxelles, 1854.47.

http://www.belleepoquemeise.be/index.php/verloren-groenten-vergeten-tuinbouwers-verdwen (Pdf 2: 24.)

60 Gilbert, Charles: i. m. 9.

61 Ma a Természettudományi Múzeum (Muséum National d’Histoire Naturelle) területéhez tartozik és egyéb épületek is találhatók itt. http://www.mnhn.fr/fr/visitez/galeries-jardins-zoos

62 Le Jardin fruitier du Muséum, ou Iconographie de toutes les espéces et variétés d'arbres fruitiers cultivés dans cet établissement avec leur description, leur histoire, leur synonymie (9 volumes, 1858-1875).

63 http://fr.wikipedia.org/wiki/Joseph_Decaisne

из