Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Takáts Rózsa: Nagy Ferenc tordai gyümölcsfaültetvényének jegyzéke, 1862.
rolt tőle, és hozzá folyamodott, ha vitás kérdés tisztázására volt szükség.64 Lucas a Dessau melletti Luisiumban kertészetet tanult 1831-től, majd Greifswaldban, Erfurtban és Münchenben dolgozott. Felsőfokú tanulmányai után 1840-től kertészként működött Regensburgban, mint a botanikus kert vezetője. A hohenheimi királyi mezőgazdasági akadémián (Universität Hohenheim - Landwirtschaftliche Hochschule) 1843-tól kertészetet és gyümölcsészetet tanított. Munkássága elismeréseként 1853-tól kertészeti felügyelőnek nevezték ki. 1866-ban a tübingeni egyetemen doktori címet is nyert. Németország első pomológiai intézetét 1860- ban alapította meg. A reutlingeni kertészeti, gyümölcstermesztési és pomológiai magán-tanintézet (Lehranstalt für Gartenbau, Obstkultur und Pomologie zu Reutlingen), majd az intézmény vezetését Frigyes nevű fiának adta át. A gyümölcsismeretet igen alaposan tanította, tanítványai közül többen maradandót alkottak a pomológia terén is. A Német Pomológiai Társaság (Deutsche Pomologenverein) alapítója, 1877-ig vezetője volt. A kor legjelentősebb szaklapját ő alapította 1855-ben, ez a Monatsschrift für Pomologie und Praktischen Obstbau (1855-1865), amely később még több évtizeden keresztül (ugyan más-más címen, de felvállaltan jogutódjaként) a gyümölcsészet fő ismeretgyűjtő és -terjesztő fóruma lett.65 Georg Hegeltől (1777-1862) származott Nagy Ferenc tordai kertjében a szilvafajták nagy része. Az itteni viszonyok között azonban - amint megjegyzésében kiemelte - nem mind váltak be. Liegel gyógyszerész végzettségével, a csonthéjasok termesztésére specializálta magát, 1810-1822-ig Braunau város polgármestere is volt.66 A tordai kert állományába kerültek még tiroli fajták „Tahiinger útján”. Tahiinger (vagy Thalinger) személyét és a „Grätz"67 megjegyzésű, feltehetően osztrák eredetet nem tudtuk felderíteni. 64 Mint halálakor is megemlékezett róla 1882. augusztus 19-i levelében: „Az ő halála csapás nem csak a németekre, hanem az egész emberiségre nézve. Kihez fordulunk ezután, ha egy-egy ismeretlen jeles gyümölcs valódi nevét hasztalan kutatjuk könyveinkben? Én nem ismerek az élőgyümölcsész-tekintélyek közt egyiket sem, a ki gyümölcsismeret dolgában nyomaiba hághatna a boldogultnak. Szivem mindannyiszor elszórni a fájdalomtól valahányszor arra gondolok, hogy az az élő forrás, honnan ismeret szomjam enyhíteni szoktam, örökre eldugult előttem.” Bereczki Máté levele Dörgő Dánielhez. In: Tolnay Gábor (szerk.), i. m. 3. kötet. 384. (Elektronikus kiadás.) 65 Illustrirte Monatshefte für Obst- und Weinbau (1865-1874), Pomologische Monatshefte (1875-1905) majd Deutsche Obstbauzeitung (1906-1922) címen futott. Johann Georg Conrad Oberdieckkel termékenyen működött együtt, társzszerkesztőkként gondozták az előbbi szaklapot. Ugyancsak Oberdieckkel együtt 8 kötetben jelentette meg az Illustrirtes Handbuch der Obstkunde című, több mint kétezer gyümölcs leírását tartalmazó művét (1858-1875, Stuttgart- Ravensburg). Die Lehre vom Obstbau {A gyümölcsészet tana) című szakkönyvét Villási Pál magyar nyelven is megjelentette átdolgozott kiadásban (Bp., 1879.). Lukácsy Sándor Gyümölcsfaiskolák címmel jelentette meg Lucas nyomán írt művét (Pest, 1859.). Forrás: Pallas 11. kötet, Bp., 1895. 703.; Bereczki Máté levelei. Közread. Szabó Pál. Szerk. Csorna Zsigmond és Oroszi Sándor. Kiad. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1995. 241. 66 Liegel Georg (1777-1862) pomológus és gyógyszerész. Mezőgazdász apjától már 11 éves korától kezdve elsajátította a földművelési és kertészeti ismereteket. Orvosi, teológiai és gyógyszerészeti tanulmányai után 1803-tól Braunau városában gyógyszerész lett, majd 1809/1810-től 1822-ig a város polgármestere. 1805-ben kémiai, ásványtani és botanikai tanulmányokat is folytatott. Gyümölcsészeti tevékenysége alapján főként a szilvák nagy szakértőjévé és nemesítőjévé vált. Részletes életrajzát lásd Meindl, Konrad: Geschichte der Stadt Braunau am Inn. II. Theil. Braunau, 1882. 77. „Braunau polgármesterei és városbírái 1465-től” című fejezet lábjegyzetében, http://digi.landesbibliothek.at/viewer/ image/AC08718610/82/ és Wiltsch: Liegel Georg. In: Österreichisches Biographisches Lexikon 1815-1950 (ÖBL). Band 5. Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, Wien 1972, 208-209. http://www.biographien.ac.at/ oebl_5/208.pdf; 209.pdf 67 A stájerországi Grazi-medence termékeny, mediterrán jellegű gyümölcsészetéről híres volt. Talán az itteni, korán létesült, központi, grazi faiskola lehet a forrása e gyümölcsöknek. Lásd Beschreibung der Obstsorten in der Central- Baumschule am ständischen Musterhof zu Grätz. Publ. k. k. Landwirtschaftsgesellschaft in Steiermark, Grätz 1833. 114
