Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Tanulmányok - Takáts Rózsa: Céhes kézműipar forrásai a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban II. Iratok
őket, közöttök eszközlendő jobb rendtartás végett ... bizonyos czéhszabályokkal ellátni, ... kiváltságlevelünkbe iktatni, császári királyi hatalmunkkal jóváhagyni ... méltóztatnánk, melly magyar nyelven szerkesztett szabályok tartalma következő.” Hátlap szövege: „Mi tehát a fennemlített Veszprém Vármegyei Pápa mezővárosban lakó Bodnár mestereknek Felségünkhöz fennidézetképp intézett alázatos könyörgését kegyesen meghallgatván ... az imént elősorolt és jelen kiváltságlevelünkbe iktatott szabályokat, egész tartalmukban s minden záradékaikkal együtt, megerősítjük ... apostoli magyar királyi titkos pecsétünkkel függőleg megerősített jelen levelünk erejénél és tanulságánál fogva. Kelt a Mi őszintén kedvelt hívünk tekintetes és nagyságos székhelyi gróf Mailáth Antal szent István apostoli király rendebeli nagykeresztes vitéz, aranykulcsosunk, valóságos belső titkos tanácsosunk, Zemplén vármegyei főispán, Magyarországunkon királyi főasztalnok mesterünk és ugyanott királyi udvarunk egyszersmind az említett Szent István apostoli királyi rend kanczellárja kezéből, birodalmi fővárosunkban, Bécsben, Ausztriában, boldogasszonyhó második napján, az Úr ezer nyolczszáz negyvenötödik esztendejében, magyar, cseh, stb. országi uralkodásunk tizedik évében. Ferdinánd, Gróf Mailáth Antal és Várady József eredeti aláírásával.” A céhrendszer reformja Magyarországon már az 1730-as években megkezdődött. Jelentősek voltak Mária Terézia 1761-től foganatosított intézkedései, amelyek nyomán a mesterek csak lényegében azonos szövegű kiváltságlevelet kaphattak, és ennek alapján szervezhették meg működésüket. Az utolsó feudális kori intézkedések I. Ferenc idejében születtek.43 Az 1805. évi 3104. sz. helytartótanácsi rendelet, mely elrendelte a régi céhkiváltságlevelek beszolgáltatását és újak kiadását, csak rövid ajánlásokat tett, majd az 1813. évi 7262. sz. rendelet (Általános céhszabályzat = Generalia principia) 55 cikkelyből álló céhprivilégium-mintát adott. A 4 oldalas, kézírásos szöveg közrefogja a 16 oldalas, 49 „czikkely”-ből álló, 1813-ban kiadott Generalia principia magyar nyelvű változatát. Ez a rész a következő alcímekre tagolódik: „Az Inasokról” (1-9. cikkely), „A Mesterlegényekről” (10-20. cikkely), „A Mesterségről általlyában” (21-28. cikkely), „A Mestereknek és Legényeknek kötelességeiről” (29-35. cikkely), „A Czéhbéliek Temettetéséről” (36. cikkely), „Az Özvegyekről” (37. cikkely), „A Czéhbéli Gyülekezetekről" (38-42. cikkely), „A Czéh, és All-Czéh-Mesterek Választatásáról” (43-49. cikkely). A főszövegben mindenütt kézzel pótolták a speciális helyi, főként a taksákra vonatkozó kitételeket. A múzeumban található eredeti példányban e pótlások a következők: 3. cikkelyben az inasidő 3 évben történő meghatározása, a 8. cikkelyben az inas felszabadításának taksája (1 forint, 30 krajcár), a 26. cikkelyben a 25 forintos mester-taksa, a 38. cikkelyben a céhtagok éves taksája (mestertől 1 forint, inastól 15 krajcár) és a céhgyűlésen való részvétel elmulasztásának büntetése (mestertől 2 forint, legénytől 1 forint), végül a 43. cikkelyben a céh- és alcéhmesterek választásának időpontja: „azon a napon a mellyen ezen czéh jelen kiváltság levelét vette.” 43 Berlász Jenő: A pest-budai céhes ipar válsága és a Ferenc kori céhszabályozás. In: Századok 1967. 3-4. sz. 546-582.; Kaszás Marianne: Céhek, ipartestületek, ipartársulatok iratai. Budapest, MÓL, 1996. 91. (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 2.). A rendelkezés szövege latin, német, magyar nyelven Kassics Ignác: A Magyar Országi Mester embereket, ezeknek legényeit és tanítványait, nem különben a mester céheket illető kegyelmes királyi rendelések kivonatai, Bécs 1835. 43
