Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Széchenyi-Emlékülés - Beck Tibor: Fél évszázad a magyar gazdaközönség szolgálatában: Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület tevékenységének első öt évtizede (1830-1880)
Kacskovics Lajos ügyvédet nevezték ki. Kacskovics amellett, hogy az egyesületi élet szervezését irányította, ellátta az egyesület 1837-ben útjára indított orgánumának, a Gazdasági Tudósításoknak főszerkesztői tisztét is. A lap 1841-ben átadta helyét a már hetilapként megjelenő Magyar Gazdának, amely az elkövetkező fél évszázad során a legnagyobb hatású gazdasági hetilappá vált. Az átszervezés után az egyesület újult erővel folytatta tevékenységét, az általa szervezett állatkiállítások, lóversenyek és gépbemutatók fokozatosan a magyar közélet hagyományossá váló rendezvényeivé lettek. A fejlődés következő lépcsőfoka az egyesületi élet országszerte történő felvirágoztatása volt, melynek formája a vidéki egyesületek megalakítása volt. Az első ilyen vidéki társulás Szatmár vármegyében 1837 végén alakult meg, s nem sokáig váratott magára az első szakirodalmi pályázat kiírása sem. Az 1838 júniusában meghirdetett kérdés - melynek a legszínvonalasabb megválaszolásával díjként száz aranyat lehetett kiérdemelni - így hangzott; „Miután újabb törvényeink engedelméből hazánk minden részében létesülhet tagosztály, mit tegyenek a nagyobb s kisebb bírtokú gazdák és mindazok, kik magok mivelikföldjeiket, hogy ezen változás által a míveltebb és több hasznot ígérő vállalkozás menetére, minél kevesebb költséggel és biztosan juthassanak, tekintetbe vévén a föld minőségét, éghajlatot, vásári és egyéb körülményeket, jelesen pedig a téli és nyári istállózást, a mennyire a tagosztály által a közlegelő végképp megszűnik vagy megszükíttetik.”5 A pályázatra tizenhat pályamunka érkezett be, melyek közül a nyertes Vályi Mihály „Systema variandum” jeligéjű pályaműve lett. Széchenyi István gróf - aki számos más reformtörekvése mellett, amíg tehette, figyelemmel kísérte az egyesület tevékenységét - az 1838 szeptemberében az esedékes választmányi ülésen az egyesület továbbfejlődése szempontjából meghatározó jelentőségű indítványt tett: 20000 forintot ajánlott fel egy mintagazdaság és gazdasági tanintézet megalakítására, melynek tervezési munkálatai még az év során elkezdődtek. Az 1839-1840-as év legfontosabb fejleménye az egyesület profiljának tisztulása volt. Az addig legjelentősebbnek számító lóversenyzés hosszas előkészítés után 1842-ben Lóverseny Egylet néven különvált az egyesülettől, amely így már teljes egészében a mezőgazdaság különböző ágazatainak támogatására koncentrálhatott. Az 1840-es évek elejére tehát az Országos Magyar Gazdasági Egyesület tevékenységének társadalmi keretei kialakultak, szakmai elvárásai kikristályosodtak. Az 1842. év különösen fontos dátum az egyesület életében. Ekkor fogadta el József főherceg, és közbenjárására maga az uralkodó is az egyesület pártfogó tagságát, amely az egyesület addigi tevékenységének jóváhagyását, elismerését is jelentette. Az egyesület munkálkodása ezután egészen az 1848-as forradalomig Széchenyi István gróf eszméinek szellemében zajlott, s egyre szélesebbé váló tevékenységét csak az 1848-49. év politikai eseményei akasztották meg. Az 1835—1848-ig terjedő időszakban - melyet az egyesület történetének első szakaszaként jelölhetünk meg - az Országos Magyar Gazdasági Egylet mind szellemi, mind anyagi, mind gyakorlati téren egyre jelentősebbé és elismertebbé vált. A különféle aktuális gazdasági problémákat felvető, köztudatba hozó pályázatok hagyománnyá váltak. 1840-ben a gazdálkodás általános helyzete, 1841-ben a haszonbérrendszer, 1842-ben a szarvasmarha-tenyésztés, 1843-ban a robot és a dézsma kérdésköre, 1845-ben a telepítések témaköre került kiírásra. Többször is kitűzött az egyesület jutalmat kifejezetten gyakorlati célok - gépek, eszközök - fel5 A gazdasági egyesületek monográfiái, Budapest 1896. 53. 285
