Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Széchenyi-Emlékülés - Beck Tibor: Fél évszázad a magyar gazdaközönség szolgálatában: Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület tevékenységének első öt évtizede (1830-1880)
találására. Az egyesület az 1840-es években számos tanulmányutat szervezett tagjai számára a kor legmagasabb színvonalon álló mintagazdaságokba: 1840-ben József nádor alcsúti, 1842-ben Károly főherceg magyaróvári, 1843-ban Hunyadi József gróf ürményi és Károlyi Lajos gróf tótmegyeri, 1845-ben az uralkodó holicsi, 1846-ban Eszterházy Pál herceg lévai uradalmának gazdálkodásával ismerkedhettek meg az érdeklődő tagok. A tanulmányutakról készült beszámolókat a Magyar Gazda folytatásokban közölte. A Lóverseny Egylet 1842-ben történt kiválása után a Gazdasági Egyesület által szervezett állatkiállítások nem pusztán az állattenyésztés több ágával (sertés, baromfi, selyemhernyó) bővültek, hanem egyre differenciáltabb programokat (például juhnyírási próbák, gyapjúbemutatók, próbaszántások, géppróbák, ekeversenyek) is kínáltak az érdeklődő gazdaközönség számára. A Gazdasági Egyesület fejlődését és jelentőségének növekedését mutatja, hogy 1847-ben már huszonkét vidéki szervezete, „fiókegyesülete” volt, és gyümölcsöző kapcsolatokat alakított ki külföldi - elsősorban ausztriai és stájerországi - gazdasági egyletekkel. Külön említést érdemel az Országos Szőlőiskola létrehozása, amely a magyar szőlészeti-borászati szakoktatás 19. századi történetének egyik legfontosabb eseménye volt. A szakiskola megalapításának előzményei Entz Ferencnek, a hivatását az 1848-49-es szabadságharcban való részvétele miatt nem folytatható orvosnak, és Schams Ferencnek, az egyik első szőlészeti-borászati szakírónak a nevéhez fűződnek. Schams 1834-ben Budán a Gellért-hegy déli lejtőin egyedülálló fajtagyűjteményt hozott létre, Entz Ferenc pedig Pesten a Kerepesi úton tizenhat kataszteri hold nagyságú területen faiskolát és kertészetet, majd 1853-ban magániskolát alapított Haszonkertészeket Képző Gyakorlati Tanintézet néven.6 A növekvő igényeket azonban ez az intézmény egy idő után nem tudta kielégíteni, ezért az Országos Magyar Gazdasági Egyesület 1859 tavaszán új kertészeti iskolát létesített Vincellér és Kertészképző Gyakorlati Tanintézet néven, amelyhez Entz Ferenc hallgatóival együtt csatlakozott. 1865-től hároméves borászképzés is folyt az intézményben, ezért nevét ekkortól Vincellér Kertész és Pincemestereket Képző Gyakorlati Tanintézetre változtatták meg. Az OMGE anyagi helyzete azonban nem tette lehetővé, hogy az iskolája a fokozott igényekkel lépést tartson, ezért a Földmívelés- Iparés Kereskedelemügyi Minisztérium 1881-ben újjászervezte, és állami kezelésbe vette Budapesti Magyar Királyi Állami Vincellérképezde néven. Ez a modern állami szakiskolává válást és ennek hivatalos elismerését jelentette az intézmény és oktatói számára. 1894-től vált felsőfokúvá a tanintézet. Ekkortól a felvétel előfeltétele a középiskolai végzettség, és két év szakmai gyakorlat volt. Az intézmény színvonalát jelezte, hogy az 1900. évi párizsi világkiállításon elnyerte a rendezvény nagydíját a Grand Prix-t.7 Az 1848-1849-es magyar szabadságharcban számos egyesületi tag részt vett. Az egyesület székháza és iratanyaga Heinrich N. János régi egyesületi tagnak köszönhetően nagyobb károsodást nem szenvedett. Heinrichet Havas József királyi tanácsos - az egyesület soros elnöke - bízta meg a szervezet javainak személyes felügyeletével, amelyre valóban nagy szükség volt, különösen a Köztelek épületének 1849. évi katonakórházzá való átalakításának idején. A világosi fegyverletétel után Havas és Heinrich intézte az egyesület ügyeit Péterffy Józsefnek - a szőlészeti szakosztály 1847-ben kinevezett vezetőjének - hathatós segítségével. Az elkövetkező 6 Schams Ferenc fajtagyűjteményét 1839-ben bekövetkezett halála után a Gazdasági Egylet vette meg. 7 Az OMGE szerepéről a szőlészeti-borászati szakoktatásban bővebben lásd Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon, Budapest 2005. 286
