Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)

Múzeumpedagógia, múzeummetodika, múzeumi kommunikáció - Radics Boglárka: "Önként és dalolva" - a gyermekcípőben járó önkéntes program felnőtté válásának lépései a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban

♦ szerződések, feladatleírás összeszedése,

♦ megfelelő dokumentumok nyomtatása,

♦ kollégák közös tájékoztatása szóban, intézményi körlevél kiküldése,

♦ jelentkezési lap összeállítása,

♦ biztonsági osztály tájékoztatása,

♦ intézményi weblapon megjelenés,

♦ külső és belső kommunikációs irányelvek meghatározása,

♦ önkéntesek egyenruhája, ha igen, akkor honnan lesz (ki varrja, veszi),

♦ önkéntes koordinátor terepgyakorlata a próbaprogram előtt,

♦ eszközbeszerzés,

♦ önkéntesek részére fontos dokumentumok összeállítása, önkéntes kézikönyv megírása,

♦ megfelelő brosúrák készítése,

♦ önkéntesek képzése,

♦ jelenléti ív készítése, elhelyezése,

♦ névtábla önkénteseknek,

♦ próbacsapat betanítása,

♦ önkéntesek listába rendezése,

♦ próbaprogram értékelése,

♦ évadzáró alkalom megszervezése, oklevelek elkészítése éves szünet kijelölése,

♦ önkéntes találkozó.

Az alcímben meghatározott, az ifjúkorra oly jellemző társkeresést itt az együttműködők felkutatásával tudnám párhozamba állítani. Szükségünk van szponzorokra, együttműködő partnerekre, akiknek kiválasztásánál fontos szempont, hogy azonos legyen a célcsoportunk, az együttműködéssel a cég kívánt hírnevének alakítását, erősítését segítsük elő. A jó együttműködéshez szükség van arra, hogy mindkét fél tisztában legyen céljaival, tudja, milyen lehetőségekhez kíván jutni, és juthat el a szerződés révén, s fogadja el, hogy kétoldalú üzletről van szó. A lehetőségek tárháza végtelen: konkrét példaként, együttműködő partnereink lehetnek társmúzeumok, iskolák, egyházak, bankok de lakberendező, mezőgazdasági termékeket előállító, értékesítő, forgalmazó cégek is.

„Felnőttkor”: A VÁLASZTOTT ÉLETÚT

A felnőttkor összességében a választott életútnak, élethivatásnak és az életszerepnek való megfeleléséről szól, nálunk pedig az intézmény és az önkéntes életútjáról.

Ha az intézményünk választott életútja az önkéntes tevékenység kibővítése, az önkéntesek „felhasználásának” lehetőségeinek feltérképezése, akkor előttünk álló feladat még a megvalósítás megszervezése. Ebben nagyon hangsúlyosan az önkéntes életút kialakítása is benne foglaltatik a roppant körültekintően elvégzett toborzástól a szerződések megkötésén és a folyamatos, színvonalas képzésen keresztül a kilépésükig.

„Öregkor”: VISSZAVONULÁS

Látva az önkéntességhez fűződő viszony napról-napra történő pozitív változását, bizton állíthatom, hogy az önkéntes programok soha nem érhetik meg „öregkorukat”, mert egy folyamatos, véget nem érő fejlődésen mennek keresztül. Hiszen olyan

252