Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Múzeumpedagógia, múzeummetodika, múzeumi kommunikáció - Csók Márta: Mezőgazdaság: minden, ami éltet (Európai Uniós támogatás közművelődési munkánk tartalmi megújítására, 2009-2011)
20-as sorszámot viselte.) A projekt megvalósításának kezdete: 2009. szeptember 1., megvalósításának tervezett záró napja: 2010. november 30. volt. Céljaink, törekvéseink megegyeztek az Új Magyarország Fejlesztési Terv honlapján olvasható célokkal: „a múzeumok varázslatos helyek, amelyek különleges szerepet töltenek be az oktatásban és a tanulásban. Erre a felismerésre épült az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) keretében az európai uniós támogatással megvalósuló „Múzeumok Mindenkinek Program”. Ez országos szinten támogatja azt, hogy a múzeumok képesek legyenek korszerű kiállításokat, látogató- és iskolabarát környezetet, élménygazdag programokat és szórakoztatva oktató, magas szintű szolgáltatásokat nyújtani.” Látnunk kellett (és utólag különösképpen látnunk kell), hogy nemcsak számunkra, de az egész múzeumi közművelődési terület számára nagy jelentőséggel bírt ez a kezdeményezés, hiszen ez volt az első, komoly változásokat ígérő, merész célokat maga elé tűző uniós pályázat területünkön, amelyet nagy valószínűséggel azért sikerült az NFU-pályázati lehetőségei és prioritásai közé bevenni, mert oktatásalapú, továbbá mert koncepcionálisan szorosan az oktatáshoz kapcsolódott. A pályázatírást megelőző tájékoztató értekezletek egyikén felhívták a figyelmünket arra, hogy csak az a pályázat esélyes a nyerésre, amelynek résztémái így vagy úgy, de szerves kapcsolatban állnak az oktatással. A pályázat megírásakor, a beadandó anyagok összeszerkesztésekor láttuk, hogy az két fő pilléren nyugszik: a közművelődési hasznosítási terven, és a hozzá kapcsolódó együttműködési megállapodások megkötésének kötelező jellegén, fontosságán. A közművelődési hasznosítási terv színvonalas elkészítése azért volt nagyon fontos, mert ezen a ponton tudtuk - önmagunkat objektiven nézve - felmérni és megmutatni, hogy rendelkezünk-e saját, reális önismerettel. Ennek érdekében nagyon konkrétan meg kellett fogalmaznunk eddigi eredményeinket, és intézményünk közművelődési vonatkozású kapcsolatait is fel kellett térképeznünk. Ezt, a legfontosabbak kiemelésével és hálószerű felvázolásával világossá kellett tennünk a pályázatot bírálók számára. A múzeum éppen akkori adottságainak (a szellemi tőke, intézményünk technikai felszereltsége, az épületben és a kiállításokban rejlő pedagógiai lehetőségek) reális felmérését és az adottságok mozgósításának készségét is meg kellett fogalmaznunk. Az együttműködési megállapodások jelentősége számunkra abban állt, hogy pontosan körvonalaztuk, rögzítettük az oktatási intézményekkel a konkrét együttműködés valamennyi szintjét. A megvalósítás során nagyon fontos ugyanis, hogy részletes, mindkét fél részéről aláírt együttműködés garantálja az oktatási intézmény felé a pontosan meghatározott programot (mit vesz igénybe), a múzeumnak pedig biztosítja a programra érkező, pedagógiailag előkészített, motivált gyermekeket (kikkel, mivel dolgozik). Mi a kerületünkben működő Liszt Ferenc Zenei Általános Iskolával kötöttünk együttműködési szerződést, elsősorban a múzeumi órák és a műhelyfoglalkozások, valamint a speciális foglalkozások sikeres megtartása érekében. Már a pályázat megírásakor tudtuk, a megírás módjából és a hihetetlenül részletes, aprólékos válaszokat követelő témakörök kapcsán megfogalmazott kérdésekből pedig jól láttuk, hogy - a remélt támogatással - múzeumunkban új és részben az eddigiektől eltérő, más pályára állítható a közművelődési munka. Világos volt számunkra, hogy a pályázat megvalósítása során bizonyosan ki kell lépnünk a közművelődési (pedagógiai) munkát végzők szűk köréből, és a megvalósítást az egész intézményt megmozgató, nagy eseménnyé, koncepcionális, középponti tevékeny217
