Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)

Tanulmányok - Farkas Gyöngyi: "Ötéves tervért, békéért! Több gabonát a hazának!" Mezőgazdasági propaganda az 1950-es évek Közép- és Kelet-Európájában

Számomra a kiállítás legérdekesebb momentuma, legnagyobb meglepetése a „kulák’’-ábrázolások különbözősége volt. A korabeli ideológiában az „ellenség” különösen kedvelt, többfunkciós manipulációs eszköznek számított. Vele lehetett elleplezni a rendszer hibáit, őt lehetett felelőssé tenni a kudarcokért. A „szocialista rendszer” elszánt ellenfelének tekintették többek között a pejoratív „kulák” névvel megbélyegzett nagygazdákat. Rajtuk kívül a falusi plébános és a volt intéző tartozott még az ún. „falusi ellenségek” közé, akik a propaganda szerint mindent megtettek, hogy megakadályozzák a begyűjtést, lebeszéljék a gazdákat a termelőszövetkezetbe való belépésről és szabotálják a mezőgazdasági termelést. A magyarországi vizuális propagandában a „kulákot” csúnyán elhízott, nagy hasú, tokás figura jelképezi. A képi megjelenítés a „kulák” anyagi helyzetére és feltételezett életmódjára (lusta, dologtalan) utal. A hivatalos ideológia szerint ugyanis a gazdatársadalom tehetősebb tagjai nem saját munkájuk révén, hanem a szegényebbek kizsákmányolása árán - „mások zsírján hízva” - gazdagodtak meg. A test formája más esetekben is jelentéssel bír. A „kuláknál” dolgozó szegényparasztot például csontsoványnak mutatják be a propagandarajzok, míg a termelőszövetkezeti tagok „normális” kinézetűek, egészségesen jól tápláltak. Az „ellenség” karikatúraszerűen eltorzított képe éles ellentétben áll a pozitív propagandaszereplők idealisztikus rajzaival.

Amíg a „magyar kulák” kártékony voltát gusztustalan, abnormális kövérsége fejezi ki, egy lengyel és egy cseh nyelvű plakát a figura gonosz, sunyi arckifejezésével próbálja meg ugyanezt érzékeltetni.75 E plakátokon nem a kövér testnek, hanem a testtartásnak (behúzott nyak, felhúzott vállak, kissé görnyedt hát) van üzenetértéke; az arcról leolvasható jellemvonásokat, indulatokat erősíti meg. A plakátok szövege segít az üzenet pontosításában. A lengyel arra hívja fel a figyelmet, hogy nem létezik „jó kulák” („Régi bölcsesség: ne higgy a gazdagnak!”). Kétszínűségét a figura kéztartása mutatja: egyik kezét jóindulatúan előrenyújtja, míg a másikat a háta mögött ökölbe szorítja. A cseh plakát is arra szólítja fel a kollektív gazdaságok tagjait, hogy leplezzék le a „kollektív munka kártevőinek”, a falu nagygazdáinak bomlasztó tevékenységét. A plakátképet egy hatalmas kulák-figura uralja, amely rossz szellemként magasodik a serényen dolgozó téesz-tagok fölé. Sátáni gonoszságát sötét, alattomos tekintete és természetellenes színű, kékre festett arca mutatja. A grafikus a félelmetessé növelt démoni figurával a veszély nagyságára kívánja felhívni a figyelmet. A téesz-tagok kiszolgáltatottságát azzal is jelzi, hogy az ijesztő fekete ruhás „ellenség” mellé, csupán néhány vonallal megrajzolt, apró, törékeny alakokat helyez.

Egészen másra helyezi a hangsúlyt egy magyar76 és egy német77 plakát alkotója. Az előzőekhez képest pont fordítva, a pozitív szereplők hatalmas, szép termetű, grafikailag jól kidolgozott, színes, idealizált alakok, míg a negatív szereplők kicsi, fekete-fehér karikatúrafigurák. A magyar plakát elszánt arcú, izmos parasztfigurája vállán teli gabonazsákkal a begyűjtőhely felé tart, miközben csizmájával éppen eltaposni készül az „ellenséget”, a „kulákról”, valamint a nyugati országok politikusairól készített gúnyrajzokat. (A plakát felirata: „A cséplőgéptől a begyűjtőhelyre. Teljesítsd beadási kötelezettségedet! Ezzel is csapást mérsz az imperialista háborús gyújtogatókra!”) A német plakáton ugyanez a jelenet látható, azzal a különbséggel, hogy ott a szántó traktor kerekei tiporják bele a földbe az amerikai háborús arzenált és néhány háborús uszítónak titulált figurát. Mindkét plakát a legyőzött „ellenséget”

75 Kát. sz. 76. Függetlenségi Múzeum, Varsó, Kat.sz. 83. Morva Múzeum, Brno.

76 Kat. sz. 52. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest.

77 Kát. sz. 2. Mezőgazdasági Múzeum, Wandlitz.

196