Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Tanulmányok - Farkas Gyöngyi: "Ötéves tervért, békéért! Több gabonát a hazának!" Mezőgazdasági propaganda az 1950-es évek Közép- és Kelet-Európájában
Egy 1953-as orosz nyelvű plakát közvetlenül a kolhozokban dolgozó nőket szólítja meg és a mezőgazdaságban betöltött fontosságukra hívja fel a figyelmet: „Kolhozasszonyok, harcoljatok a magas terméshozamért! Nők a kolhozban - hatalmas erő!”65 Az utóbbi, Sztálintól származó szlogen egy 1950-es szlovák nyelvű plakáton is megjelenik.66 A Szovjetunió az ötvenes években jóval előrébb járt a női foglalkoztatottság terén, mint a többi szocialista ország. Ott ugyanis már a harmincas években, a nagy iparosítási hullám idején, majd a második világháború alatt nagy számban kényszerültek arra a nők, hogy munkát vállaljanak, és az iparba áramló, illetve a fronton harcoló férfiakat helyettesítsék a mezőgazdaságban. Az említett orosz plakáton két női kolhoztag látható: a traktorista és a brigádvezető. Az előbbit öltözete és munkaeszköze (munkásoverall és szerelőkulcs), az utóbbit magyarázó-irányító gesztusai, illetve a kezében tartott papír, ceruza és a mellére tűzött kitüntetés teszi felismerhetővé. A jelvény és a kitüntetés a munkavezető gyakori különböztető jele volt a plakátokon. Megléte, illetve hiánya, esetleg mennyisége jól mutatja az illető személynek a „szocialista termelőmunkában” szerzett érdemeit, valamint helyét a munkahelyi hierarchiában. Egy szocialista munkaversenyre buzdító („Szocialista munkaversennyel a tavaszi vetés időben való elvégzéséért!”) észt nyelvű plakáton is azzal jelzi a grafikus a férfialak hangsúlyos szerepét, vélhetően vezető beosztását, hogy egyrészt a kezébe adja a versenyfelhívást tartalmazó papírt, másrészt több kitüntetést is helyez a mellére.67 A mellette álló nőalakon csupán egyetlen kis jelvény látható. A kiállított plakátokon persze nemcsak traktorra ültetett, férfi-szerepekbe erőltetett lányokat, asszonyokat látni. Többségében női alakok jelenítik meg a növendékgondozás, tejtermelés, növényápolás, betakarítás területén dolgozókat is: tehenet fejnek, gondozzák a baromfit, itatják a borjakat, kapálnak, gyümölcsöt szednek.68 A „szocialista mezőgazdaságban dolgozó nő” ideáltípusa valamennyi ország plakátján többé-kevésbé hasonlóan néz ki: egészségesen viruló, pirospozsgás, kerek arcú, erőteljesebb testalkatú, széles vállú, telt keblű, többségében fiatal nő. Olyan külső tulajdonságokkal ruházták fel, amelyek elsősorban munkabírására utalnak, de ugyanakkor azt is sejtetni engedik, hogy a termelőmunkában való részvétel mellett a nőktől elvárt másik fontos szerepre, az anyaságra is alkalmas: egészséges utódokat fog világra hozni. E plakátok jelrendszerében még a nőiességére utaló egyedüli jel is (a telt kebel) a korabeli népesedéspolitika céljait reklámozta.69 Az alkotók szinte teljesen lemondtak a nőiesség jelölésére szolgáló olyan konvencionális eszközökről, mint a ruha vagy a frizura. A kolhozasszonyok és a traktoristalányok többnyire munkaruhában jelennek meg a plakátokon, az utóbbiak a férfiakhoz hasonlóan sötét színű overallban, az állatgondozók fehér/kék köpenyben, mások egyszerű szoknya-blúzban vagy ruhában, ami elé gyakran kötényt kötnek. Fejükön szinte minden esetben fehér, piros vagy piros pöttyös kendő. Ünnepi viseletben, ami többnyire fehér blúzt és sötét szoknyát, illetve olykor népviseletet jelent, csupán a mezőgazdasági kiállításokra, vásárokra, aratási ünnepekre, fesztiválokra mozgósító, valamint olykor a beszolgáltatást ünnepi eseményként bemutató plakátokon láthatók. 65 Kát. sz. 17. Néprajzi és Iparművészeti Múzeum, Lvov. 66 Kát. sz. 169. Szlovák Mezőgazdasági Múzeum, Nyitra. 67 Kát. sz. 181. Művészeti Múzeum, Tartu. 68 Kat. sz. 34., 40. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, Kát. sz. 25. Néprajzi és Iparművészeti Múzeum, Lvov. 69 E politika jellemzője, hogy a népesség számának növelése érdekében megtiltották az abortuszt, és intenzív propagandát fejtettek ki a születések számának - akár házasságon kívül is! - növelése érdekében. A szlogen Magyarországon így hangzott: „Asszonynak szülni kötelesség, lánynak szülni dicsőség!” 194