Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Tanulmányok - Farkas Gyöngyi: "Ötéves tervért, békéért! Több gabonát a hazának!" Mezőgazdasági propaganda az 1950-es évek Közép- és Kelet-Európájában
a kompozíció középpontjába helyezett legnagyobb figura, egy munkássapkás férfi. Mögötte az ék hátrafelé mutató szárait alkotják a többiek: a piros kendős női alak a parasztságot, a szemüveges fejfedő nélküli férfi az értelmiséget, illetve egy fiatal fiú és egy gyerek a jövő generációt jelképezik. A szocialista ikonográfia egyéb elemei is nagy számban vannak jelen ezeken az emblémaszerű plakátokon: vörös zászló, vörös csillag, sarló és kalapács (nem munkaeszköz, hanem jelkép), a gyerekek nyakában vörös nyakkendő, a dolgozók ruháján jelvény és kitüntetés, a transzparenseken a „vezérek” arcképei. A vörös mellett - bár kisebb mértékben - a nemzeti színek is feltűnnek. A társadalmi rétegeket többnyire emberi alakok jelképezik, ritkább az a forma, amikor csupán jelképes tárgyak (sarló, kalapács, zászló, búzakalász) kerülnek a plakát középpontjába. A munkás-paraszt szövetséget hirdető egyik lengyel plakáton például vörös zászló előtt búzakalászt, valamint kalapácsot tartó kezek láthatók.10 A termelőszövetkezeti „mozgalom” 10. évfordulóját ünneplő magyar plakáton pedig vörös és nemzeti színű szalag fog össze egy vörös sarlót és egy búzakalászt.11 Mindkét eddig bemutatott plakáttípusra jellemző az alkotóknak az a törekvése, hogy az üzeneteket minél közérthetőbb formában - a plakátszövegeket narratív módon képpé alakítva vagy a politikai propaganda által unalomig sulykolt képi jelek használatával - juttassák el a célközönséghez. Az eredeti művészi megformálás szinte teljes hiánya jellemzi a kiállítás plakátjainak nagy többségét. A naturalisztikus ábrázoláshoz, az elkoptatott képi sémákhoz, az idealizált figurákhoz és az élénk, harsány színvilághoz való ragaszkodás egymástól alig-alig különböző alkotásokat hozott létre, amelyek ennek megfelelően nélkülözik a plakát műfajától elvárható figyelemfelkeltő, meghökkentő hatást.12 Csupán néhány plakát lóg ki a sorból, viseli magán alkotójuk egyedi elgondolásait. (Érdekes módon valamennyi a brnoi Morva Múzeum gyűjteményéből való.) Ilyen például egy JK szignóval ellátott plakát,13 amely a képi ötlet és a megformálás szempontjából is lényegesen különbözik a tipikus szocreál alkotásoktól. A grafikus a közismert Répamese szereplőit (apóka, anyóka, unoka, kutya, macska további segítőtársakkal kiegészítve) ábrázolja, amint éppen összefogódzkodva, közös erővel próbálnak kihúzni a földből egy óriási répát.14 A plakát szövege pedig arra szólítja fel a termelőket, hogy tegyenek meg mindent, fogjanak össze annak érdekében, hogy november 7-re, a „nagy” októberi szocialista forradalom 41. évfordulójára befejezzék a cukorrépa betakarítását. A heroikus pátosz helyett könnyed játékosság jellemzi a jelenetet, a szereplők vidám mesefigurák, nem pedig „üres, teátrálisan ágáló bábok”.15 Hasonlóan egyéni stílusjegyeket találunk egy Joseph Ladától - a Svejk illusztrátorától - származó 1954-es választási plakáton is.16 A nemzeti összefogásra („Szavazzunk a Nemzeti Front jelöltjeire!”) felszólító plakát egy falu főterét ábrázolja (háttérben, kiemelt helyen a templommal!), ahova tömegesen érkeznek szavazni az emberek. A falu lakói nem a szocreál plakátok idealizált egyenparasztjai és -parasztasszonyai, hanem a falusi társadalom rétegzettségét és sokszínűségét 10 Kát. sz. 190. Függetlenségi Harcok Múzeuma, Poznan. 11 Kát. sz. 31. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest. 12 Az ún. szocialista realista plakátművészetről: Bakos Katalin: 10x10 év az utcán. A magyar plakátművészet története 1890-1990. Budapest 2007.113-118.124. (A továbbiakban: Bakos, K.) 13 Kát. sz. 87. Morva Múzeum, Brno. 14 Alekszej Tolsztoj: A répa 15 Bakos, K., 114. 16 Kát. sz. 116. Morva Múzeum, Brno. 186
