Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Tanulmányok - Farkas Gyöngyi: "Ötéves tervért, békéért! Több gabonát a hazának!" Mezőgazdasági propaganda az 1950-es évek Közép- és Kelet-Európájában
tükröző, egyedi vonásokkal rendelkező figurák. A szavazóhelyiség felé tartó emberek nem zászlókkal és transzparensekkel felszerelt lelkes menetelük (a felvonulás mint állandó képi séma jelenik meg a legtöbb választási plakáton),17 hanem inkább hasonlítanak templomba vagy műkedvelő előadásra igyekvő falusi lakosokra. Vajon hogyan születhettek ezek a szocreál plakátoktól annyira eltérő alkotások? A korszak plakátjainak keletkezéstörténetéről, használatáról sajnos nem tudunk sokat. A kiállítási katalógusban található tanulmányok többnyire az egyes országok ötvenes évekbeli gazdaságpolitikáját elemzik és nem térnek ki részletesebben a propagandagépezet működésére. így meg kell elégednünk a témát érintő magyar szakirodalom néhány megállapításával.18 Ezek szerint a korszak plakátjai döntő mértékben a megrendelők (többnyire párt és állami szervek agitációs részlegeinek vezetői) elképzeléseit tükrözték. A grafikusoknak - amennyiben munkát akartak kapni - meg kellett felelniük a hivatalos kultúrpolitika elvárásainak, teljesíteniük kellett hozzá nem értő propagandista funkcionáriusok utasításait. Jól tükrözi ezt a helyzetet mindaz, amit Pál György grafikus 1953. szeptember 11-én az Ernst Múzeumban megtartott Grafikai Kiállítás politikai plakáttermének kiértékelő vitáján mondott:....egyszerűen elmondják [ti. a megrendelők], hogy mi mindent kérnek a plakátra, amit ha az ember elkészít, akkor az már nem plakát többé, hanem egy miniszteri rendelet képben kifejezve...”19 A hivatalos álláspont a szovjet szocreál plakátot tekintette követendő mintának. A földművelésügyi minisztérium agitációs és propaganda osztálya például a szovjet mezőgazdasági minisztériumtól kapott 30 plakát alapján rendelte meg a mezőgazdaság kollektivizálását népszerűsítő példányokat.20 Minden bizonnyal ritkán tértek el ettől a gyakorlattól. A fent említett két cseh plakát keletkezéstörténete éppen ezért érdekes kutatatási téma lehetne: vajon hogyan győzték meg a művészek a megrendelő funkcionáriusokat, hogy a megszokott stílustól való eltérésnek nagyobb figyelemfelkeltő hatása lehet? A szreniawai kiállításon látható plakátok elsősorban a paraszti népességhez szólnak és a hatalom különböző, elsősorban gazdaságpolitikai céljainak támogatására szólítják fel a falvak népét. Hasonló propagandacélok jelennek meg a különböző nemzetek plakátjain: a termelőszövetkezetbe, kolhozba való belépésre, a beszolgáltatási előírások maradéktalan teljesítésére, a mezőgazdasági munkák időben való elvégzésére, a szovjet termelési módszerek átvételére, tanulásra, olvasásra, mezőgazdasági kiállításon, aratási ünnepen való részvételre mozgósítják a paraszti lakosságot. Jelentős azoknak a plakátoknak a száma is, amelyek nem konkrét célok érdekében agitálnak, hanem csupán a hatalom ideológiáját, szándékait népszerűsítik, illetve ezen eszmékkel való azonosulásra buzdítják a plakátok címzettjeit. Ebbe a típusba sorolható például az a német plakát,21 amely az ország ötéves tervét reklámozza: „Jobban fogunk élni ötéves tervünknek köszönhetően”, vagy egy 1953- ban kiadott lengyel plakát,22 amely a munkás-paraszt szövetség jelszavát hirdeti: „Munkás-paraszt szövetség. A népi Lengyelország hatalmának forrása!” Egy magyar plakáton jelszavak egész sora található.23 A rendszer ünnepévé átalakított augusztus 17 Bakos, K., 115. 18 Bakos, K., Demeter Zsuzsa: Plakátok! Plakátok? In: História 56. (1987) 35-37. (A továbbiakban: Demeter, Zs.) 19 Idézi: Demeter, Zs. 20 Demeter, Zs. 21 Kát. sz. 4. Mezőgazdasági Múzeum, Wandlitz. 22 Kat. sz. 73. Függetlenségi Múzeum, Varsó. 23 Kát. sz. 50. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest. 187
