Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Tanulmányok - Fehér György: Egy elfelejtett miniszter, Bethlen András gróf
jogszabály és intézkedés, a befolyásos szakmai érdekképviselőkkel kialakult feszült viszonya nagy mértékben nehezítette munkáját, sok energiáját emésztett fel. Már minisztersége előtt sem osztotta kritika nélkül egyes agrárius „héják” nézeteit, és e magatartásán a későbbiekben sem változtatott. Egyik parlamenti felszólalásában kijelentette: „Nagy barátja vagyok a gazdasági egyesületeknek, elismerem tevékenységük üdvösségét nemcsak a külföldön, hanem nálunk is". Ugyanakkor működésükkel kapcsolatban kritikát is megfogalmazott: „...hanem van azután az országnak igen sok gazdasági egyesülete, ne vegyék rossz néven az illetők, ha mondom, hogy ezek a létért való küzdelemnek házi bajaiban sínylődnek és rapsodice országos és internationalis kérdésekkel foglalkoznak. Ez nem egészséges állapot.” Beszédében egyértelművé tette, hogy az akkorinál hatékonyabb szakmai érdekvédelmi szervezet létrehozására törekszik.27 „Nagy feladatokkal szemben ezen nagy szervezetek, daczára annak, hogy azokban a legjobb erők tömörülnek, nem elégségesek hatékony tevékenység kifejtésére és azért gondoskodni kell a gazdasági érdekek czélszerűbb szervezetéről” - fogalmazta meg egyeseknek tetsző, míg másokban nemtetszést kiváltó véleményét.28 Ilyen és hasonló tartalmú kijelentései nagy ellenérzést váltottak ki az OMGE és a megyei gazdasági egyesületek vezetőiből, miként a határidőüzletre vonatkozó nézete is. Az egyik legfontosabb agrárius véleménnyel ellentétben közgazdászként vallotta: „A határidőre való vétel vagy eladás nélkülözhetetlen feltétele a kereskedelemnek s annak, hogy egy ország élelmezhesse magát.”29 Kijelentésével kivívta a gabonatőzsdén szokásos határidőüzleti tevékenység betiltását követelők haragját. Leváltása előtt pár hónappal a román-magyar kereskedelmi szerződés vitájában elhangzott szavai is sokkal közelebb álltak a merkantilistákéhoz, mint ahogy ezt az agráriusok várták volna a földművelésügyi minisztertől.30 Mindnyájuk nagy megdöbbenésére kiállt az őrlési forgalom fenntartása mellett, „...spekuláczió folytán nagy tömegeknek egyszerre való behozatala által a belföldi árak lenyomatnának, alapot nem találtam. Ezért meg kell mondanom, hogy ma még ezen behozatal nem olyan, hogy a belföldi ár alakulására befolyna” - szólt érvelése a búza feldolgozásra történő beszállításának (az őrlési forgalomnak) fenntartása mellett.31 „Azt hiszem, midőn e vámszerződés csak közvetve érinti gazdasági érdekeinket, midőn azon veszély, melyeket itt hangoztattak, korántsem oly nagyok, mint hirdetik, sőt némely oly dolog, melyet most veszélynek hirdetnek, gazdasági szempontból, remélem, még hasznosnak is fog mutatkozni: akkor azon pozitív és nagy eredményre való tekintettel, melyet az ipar föllendülése terén várhatunk, veszélyes volna e szerződést mezőgazdasági érdekek hangoztatásával el nem fogadni.”32 Az agráriusok ilyen és hasonló szellemű nyilatkozatai miatt a mezőgazdaság érdekeinek elárulását vetették szemére, és 1894. június 10-i felmentését nemcsak üdvözölték, de maguk is szorgalmazták. Az utókor részben elfelejtette, de legalábbis nem súlyának megfelelően értékelte Bethlen és minisztériumának teljesítményét. Ezek közül a legnagyobb hatásúnak tartott mezőrendőri törvény jelentőségére mi is felhívtuk a figyelmet. Ugyanakkor egyet kell értenünk azzal az értékeléssel is miszerint a miniszteri székben őt 1895 27 Képviselőházi Napló 1892-1897 IX. k. 235. 28 Képviselőházi Napló 1892-1897. III. k. 76. 29 Képviselőházi Napló 1892-1897. lll.k. 127. 30 1894:XIV. te. „A Rumániával 1893. évi deczember hó 21/9-én kötött kereskedelmi egyezmény beczikkelyezéséről”. Magyar Törvénytár 1894-1895. évi törvényezikkek. Bp. 1897. 86-93. 31 Képviselőházi Napló 1892-1897. XVIII. 195. 32 Uo. 196. 163
