Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Tanulmányok - Fehér György: Egy elfelejtett miniszter, Bethlen András gróf
minisztérium okolható, ez a kudarc az egész hazai társadalmi elit hibás helyzetfelméréséből fakadó rossz válaszaként értékelhető. A jogszabálytervezet több éves előkészítésének oka nemcsak a hatalmi elit döntésképtelenségében keresendő, hanem az okok között a minisztériumban tapasztalt szervezeti hiányosságok is közrejátszottak. 1893-ban az OMGE és - egyik képviselőházi beszédében - Károlyi Sándor gróf is hiányolta az agrárpolitika kialakítására hivatott közgazdasági osztály felállítását.24 Egy ilyen osztály feladata lehetett volna az egyeztetés más minisztériumokkal, a beérkezett javaslatok szintetizálása és egységes formába öntése. 1894-ben került elfogadásra „A mezőgazdaságról és mezőrendőrségről” szóló XII. törvény, amelynek jelentőségére a miniszter a parlamenti vita kezdetén utalást tett: "...a törvényben a főbb elvek, a földbirtok szabad használatát s az intensiv földmívelést lehetővé tevő főbb elvek legyenek lefektetve, azonkívül a törvényhatóságok legyenek felruházva szabályrendeleti jogokkal...”.25 Valóban, már régóta váratott magára egy korszerű, a mezőgazdaság belterjes irányban történő fejlődését jogi eszközökkel is kijelölő, az attól való eltérést pedig a törvény szigorával szankcionáló átfogó szabályozás. A földbirtok használatával kapcsolatban még megengedte az ország elmaradottabb térségeiben szokásban lévő nyomásos gazdálkodás behatárolt időn belüli fennmaradását, de erőteljesen szorgalmazta a vetésforgóra épülő szabad művelési rendszer általánossá válását. A jogszabály megkülönböztetett figyelmet szentelt az állattenyésztésnek, és ezen belül is részletesen meghatározta a szarvasmarha-tenyésztés irányát. A tenyésztési fegyelem betartatását a később megalakítandó járási mezőgazdasági bizottságok felügyeletére bízták. A törvény értelmében minden község számára kötelezővé tette faiskolák felállítását, és a tanköteles gyermekek számára a fatenyésztési ismeretek oktatását. A magasabb szintű mezőgazdaság megteremtése és a termelők közösségének érdekében álló elvárásként szerepelt a kártékony növények és állatok irtásának kötelezettsége. A hegyközségek szervezésének előírása hozzátartozott a filoxéra ellen folytatott küzdelem eszköztárához, és elősegítette a szakszerű szőlőművelés és borkezelés elterjedését. A törvény azonban nemcsak a mezőgazdaság fejlődését elősegítő paragrafusokból állt, hanem három fejezet a mezőrendőrség felállításáról, működéséről intézkedett. Ennek egyes pontjai rendelkeztek a mezei vagyon őrzéséről, a mezőőrök jogairól, szabálysértési ügyek intézéséről, az eljáró hatóságok szervezeteiről és tartalmaztak eljárásjogi rendelkezéseket. A magyar földművelésügyi közigazgatás dualizmus kori történetének legátfogóbb törvénye minden hiányossága ellenére hosszú életűnek bizonyult, egyes rendelkezései 1945-ig érvényben maradtak. A miniszter és az agrárius szervezetek között az évek folyamán egyre növekvő feszültséget nem csökkentette az olyan törvény sem, mint amilyen az 1894 elején hatályba lépett, a Tisza és mellékfolyóinak szabályozásáról szóló III. te. elfogadása volt.26 Ebben a törvényben az állam vállalta, hogy 17 millió forintos költségvetési segítséget adva elvégzi a régóta húzódó mederrendezési és partvédelmi munkálatokat. Minden erőfeszítése ellenére Bethlen mégsem bírta az agráriusok feltétlen bizalmát. Ezért hiába köthető nevéhez a mezőgazdaság fejlődését elősegítő számos 24 A kérést maga Bethlen is jogosnak tartotta, ezért tárcája költségvetési tervezetében kérte egy ilyen szervezeti egység létrehozását. Képviselőházi Napló 1892-1897. XIV. k. 182. 25 Képviselőházi Napló 1892-1897. XV. k. 447. 26 1894:111. te. „A Tisza és Bodrog mellékfolyó szabályozásának folytatólagos munkálatairól, valamint a Ferencz-csatorna tiszai torkolatának áthelyezéséről”. Magyar Törvénytár 1894-1895. évi törvényezikkek. Bp. 1897. 5. 162
