Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Tanulmányok - Oroszi Sándor: Erdőgazdálkodás a Duna-ártér alsó vidékén: Pancsova és Újvidék
Az 1879. évi erdőtörvény után a szegedi erdőfelügyelő, Ruzinszky Béla a városi tanács figyelmét az erdészeti teendőkre külön is felhívta.16 Pancsova határában- írta Ruzinszky - „az erdőterület sziget és kopár, ennek beerdősítésére [azonban] a város pedig mit sem tett”. A következő évben - a vármegyei erdészeti albizottság ajánlásának megfelelően - a rendszeresen vízzel borított, mélyártéri részeken elkezdték a nyár- és fűzdugványozást. A vízzel nem borított, a kataszteri íveken erdőként szereplő területeken azonban továbbra is legeltettek. Az erdőfelügyelő véleménye szerint azonban itt szántóföldeket kellene kialakítani. Ezzel nemcsak a város bevételét növelhetnék, hanem az elkövetkezendő erdősítéseknek is kedvezőbb talajviszonyokat teremthetnének. Az 1884. évről szóló jelentésében aztán megelégedéssel írja: „A város tulajdonát képező 50 kát. hold terület vízzel borított része fűz és nyár dugványokkal erdősíttetett; a vízzel nem borított rész pedig szántás által a csemeték elültetésére előkészíttetett.” Az erdőtörvényben előírt üzemterv készítésére a pancsovai (kincstári) erdőtiszttel kötöttek szerződést, miközben a vármegye ekkor már az állami erdőkezelés kérelmét készítette elő. Ez 1889-ben valósult meg, és Pancsova erdőit a nagybecskereki (korábban pancsovai) kincstári erdőgondnok kezébe adták. Ez az ideiglenes állapot- amivel a város Torontál megye többi, szintén üzemtervezésre kötelezett erdőbirtokával össze volt kötve - a szomszédos Bács-Bodrog vármegye hatóságai hasonló döntésével megszűnt. Ott önálló, csak az idegen, tehát nem kincstári erdőket is kezelő erdőgondnokság létesült. Az újvidéki gondnok, Kürthy Géza aztán Pancsova város erdeinek szakirányítási, illetve a vonatkozó üzemterv szerinti gazdálkodását végezte. Kürthy első, 1890-ben kelt jelentése szerint a városnak 50 kh (29 ha) erdeje van, amelyet fele-fele arányban fűz- és nyárfák alkotnak.17 Az 1887-ben jóváhagyott üzemterv szerint itt fafajcserét, nevezetesen 40 éves fordában sarjerdőüzemet kívánnak meghonosítani. „A városi képviselők - írja - önnön magoktól buzgólkodva iparkodnak tölgy csemetékkel beerdősíteni, melyek, daczára minden évben a tavaszi nagy vízáraknak vannak kitéve, lehet mondani, hogy sikerült egy fiatalos (...).” Az erdő őrzését a városi kertészre bízták, „ki a megbízásnak teljesen meg is felel, sőt az ülteti is széj[j]el a tölgycsemetéket”. Mielőtt az erdészeti adminisztráció híradásait tovább idéznénk, el kell csodálkoznunk azon, hogy egy magasártéren levő város csak ilyen kis erdővel bír. A magyarázat a dél-magyarországi népességtelepítésekben található. Pancsova ugyanis a város közelében lévő, a Divald által is megcsodált Vojloviczi-erdőt mintegy 2000 kh-dal (kb.1151 ha) a Bukovinából hazatelepítendő székelyek számára ajánlotta fel. Ott - magas, árvíznemjárta területen - alapították meg Hertelendyfalvát. A pancsovaiak így estek el a „granicsáridőkből” megmaradt tölgyesüktől.18 A különböző építkezésekhez azonban szükségük volt keményfára, mint ahogyan a tüzelőt is az szolgáltatta. Az említett erdő kitermelése után azonban ez a közelben nem állt rendelkezésre, így többnyire távolról, Szlavóniából szerezték be. Törekvésük a tölgyerdőre érthető, de a nehézséget a következő jelentette: a Duna - beleértve a közeli három szigetet - a magyarországi szakaszán itt volt a legszélesebb, 3 km. 16 MÓL Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium iratai (a továbbiakban: K-168.) 472., 473., 474., kötet. Erdőfelügyelőségi jelentések, 1882., 1883. és 1884. Szeged. 17 MOL K-184. 1890-3-643. (2670/1890.) 18 Graff János Pál: Pancsova kereskedelmi és forgalmi viszonyairól. In: Pancsovai emlékkönyv hazánk ezeréves fennállásának örömünnepségére. (Pancsova, 1872-1896). Szerk.: Wigard János. Pancsova 1896. 283. no
