Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Tanulmányok - Oroszi Sándor: Erdőgazdálkodás a Duna-ártér alsó vidékén: Pancsova és Újvidék
A város ugyan nem közvetlenül a Duna-partra épült, de a folyó „hatalmát - írták egy pancsovai ismertetőben - majdnem minden évben megérezzük, midőn tavaszszal medréből kilép és hazánk déli sík határát elönti, hogy meddig a szem ellát, mindenütt a víz tükrén pihenhet. Ilyenkor a Duna egy kis tengerré növekszik, mely haragosan zúg és csapkodja a temesparti töltés falait, ha a vad Kossava szél megharagítja.”19 A megmaradt erdő tehát hullámtéren20 feküdt, s részben a gátak elhabolása ellen is védelmet nyújtott. Ezt a puhafaállományt kívánták a pancsovaiak „önnön maguktól” jobban felhasználható keményfájúvá, tölgyessé átalakítani. S itt térünk vissza az erdészeti jelentésekhez, az átalakítás fejleményeihez. A tölgytelepítés érdekében az erdőgazdasági művelés alá tartozó területet kibővítették. 1893-ban 26,20 kh (15,08 ha) fűzzel és 138,39 kh (79,64 ha) tölggyel számoltak.21 Ez utóbbiból 43,43 kh (24,99 ha) beerdősült, míg a többi erdősítésre várt. A füzes célja a pancsova-kubini töltés „felkorbácsolt hullámok” elleni védelme. A tölgyest pedig a város házi (hivatali) szükségletének fedezésére ültették. Az 1894-ben készült üzemtervben két üzemosztályt létesítettek: 1. A üo. (Szúnyog-sziget) - 138,09 kh (79,47 ha). Ebből 46,43 kh-at (26,72 ha) már tölggyel beültettek, míg a többi még erdősítésre vár. Fontos tanulság volt, hogy „az árvizek által állandóan látogatott területen” nem lehetett csemetékkel boldogulni, hanem a makkvetés hozott eredményt. A makkvetés előtt a földön két évig mezőgazdasági művelést folytattak, amitől a talaj porhanyóssá tételét várták. Az erősen kötött agyagtalaj ugyanis a nyári hőségben nagyon megrepedezik. A repedések pedig a csemeték gyökerének elszakadásához, így a növény kipusztulásához vezetnek. Tehát vetni kell, mert „a kikelt csemete az árvíz által helyzetéből ki nem mozdíttatik, hogy a lefolyó árvíz után a makkból kelt csemete életműködését azonnal megkezdi, s hogy a megrepedő talaj gyökérzetében csekély kárt tesz”. A kikelő csemetéket azután nyáron kapálják, s hogy a repedések ne érjék el a gyökerét, a tövét enyhén fel is töltik. Az alkalmazott, kikísérletezett módszerrel az eddigi „beteges szunnyadásból felébredt” csemeték akár 1 m-es növekedést is produkáltak. 2. В üo. - 26,22 kh (15,09 ha). Fűzdugvánnyal és gyökeres nyár suhángokkal létesítették. Ez utóbbi „ültönczök” felhasználását a gyenge talajjal indokolták, amellyel jobb eredményt értek el, mint a füzekkel. 1898-ban azonban már egyértelmű volt: a talaj „erdősítésre csaknem alkalmatlan”, ugyanis a lágylombok is gyenge fejlődést mutatnak. Ezért a város közigazgatási bizottságának erdészeti albizottsága levélben kereste meg az erdőgondnokot: vajon a fűzerdősítésekkel fel kell hagyni?22 Erre sem az újvidéki erdőgondnok, Lohr Antal, sem a korabeli erdészeti szakemberek ártéri-hullámtéri erdőkkel foglalkozó képviselői nem tudtak egyértelmű választ adni. További megfigyeléseket, kísérleteket javasoltak. A város erdészeti, fásítási erőfeszítéseihez meg kell még említeni a következőket. A régi, még az újratelepedés, illetve határőri szervezet idejéből való eperfaültetés a 19. század végén is újabb feladatokat adott.23 A város faiskolát tartott fenn (1,2 kh 19 Gesser Béla (összeáll.): A Pancsova és vidéke ipari és mezőgazdasági kiállításának útmutatója 1905. aug. 15-től szept. 15-ig. Pancsova 1905. 3-4. 20 A vízügyi, ill. erdészeti alapismeretekkel nem rendelkezők részére: az ártér az árvízvédelmi gáttal mentett oldalra és gáton belüli, hullámtérre oszlik. Amíg nem voltak gátak, általában a hullámteret mélyártéri, a ritkán árvízjártát pedig magasártéri résznek mondták. 21 MOL K-184. 8171. kötet. Erdőgondnoksági jelentések, 1894. Újvidék. 22 MÓL K-184. 8172. kötet. Erdőgondnoksági jelentések, 1898. Újvidék. 23 A Temesvári Kereskedelmi és Iparkamara jelentése kerületének közgazdasági viszonyairól az 1890. évben. Temesvár 1891. 67-68. Ili
