Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)

Tanulmányok - Nagy Ágota: A Pannonhalmi Maggyűjtemény

zatos katalógusból kitűnik, hogy bizonyos üvegeken dátum és helymegjelöléssel is találkozunk. Megállapítható, hogy a datált üvegek pontosan e korszakban kerültek a gyűjteménybe, 1831-ben indulnak, és 1839-ben véget is érnek (kivéve az 1853-as gubacsos üveget). Döntő bizonyítékként a szerzetes kézírása szolgál, mivel az általa írt és tíz éven át vezetett, ma Pannonhalmán őrzött „Kertészeti napló”, s a hozzá tartozó „Jegyzőkönyvek” is 1831-től kezdődnek.18 A naplóban fellelhető kézírást, és az üvegek közül számoson fennmaradt kézírást összevetve azok láthatóan egy kéztől, Szeder Fábiántól származnak. A gyűjteménynek vélhetően nemcsak őre, hanem gyarapítója is volt, hiszen naplójából kiderül, hogy nemegyszer vásárolt azokon a helyeken vetőmagot az apátsági kertészet számára, amelyek nevei az üve­geken olvashatók. így beszámolt arról, hogy - többek között - bíborherét, lucernát, bükkönyt 1836-ban Bécsből, lóherét és perjét pedig 1838-ban Pestről vásárolt. A növények megnevezései Szeder naplójában, illetve az üvegek bekötő papírjain tel­jességgel megegyeznek, mind az előbb felsorolt szántóföldi, mind a további dísz- és zöldségnövények, gyümölcsök esetében. Kiemelendő például a Vicia sibirica (szi­bériai [?] bükköny), mely megnevezést egyéb kordokumentumban jellemzően nem találni, illetve a Betacicla altissima (cukorrépa) név, mely szintén csak itt szerepel, sőt, a magminta segített eldönteni, hogy naplójában Szeder valóban a cukorrépát nevezi így. Tehát, minden bizonnyal, az apátság gazdaságában megtermett növé­nyek magvaival ő gyarapította a gyűjteményt. A részletes tök, illetve bab leírások szintén rá vallanak, csakúgy, mint az évszámok jelölései. Végül még egy érv Szeder szerepe mellett: az apátság 33 holdnyi kertészetét, melynek 1833-tól felügyelője volt, más néven „Szedresnek” (a névegyezés érdekes véletlen!) nevezték, a benne talál­ható jelentős számú szederfa (Morus alba) miatt. A szederfa ültetvényre az akkor egyre inkább divatba jövő selyemhernyó-tenyésztés miatt volt szükség. Tudjuk, hogy a szerzetes Pestről több ízben hozatott magvakat, szaporítóanyagokat a kerté­szet részére. A „Morus alba Pestino 1833” feliratú, 252. sorszámú üveg ezt fényesen alátámasztja. Vöröss László Zsigmond írásában feltételezi, hogy a bekötőpapíron olvasható latin szövegek (például a tök esetében) Ballay Valértől származnak, aki ódákat is írt latinul. A magyar feliratokat Rómer Flórisnak tulajdonítja. Azt is megemlíti, hogy az írások hasonlítanak egymáshoz.19 Ettől függetlenül az is elképzelhető, hogy egy kéz írta őket. Szeder kézírásának ismeretében vélhetően inkább ő volt az írások szerzője, hiszen latinul ő is tudott. Tudjuk róla, hogy „amihez hozzáfogott, rend­kívüli ügyszeretettel végezte. Sokoldalúságát, megbízhatóságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy rendi munkakörökben számos helyen tejesített szolgálatot. Mindig oda helyezték, ahol egész emberre, megbízható, hozzáértő főre volt szükség. A számára kijelölt feladatokon túlmenően igen sok mindennel foglalkozott. Szeretett mindent rendszerezni, gyűjteni, az egyes országok, városok címereitől (ezekről aprólékos gonddal rajzokat készített) a növények alaktani elnevezésein keresztül a háziállatok különféle elnevezéséig.”20 18 W. Nagy Ágota: „...Az időt okosan használni..." Bp. 2000. 42-45. 19 Vöröss, L. Zs.: Pannonhalmi maggyűjtemény, 180. 20 W. Nagy, Á.: „...Az időt okosan, 15. 101

Next

/
Thumbnails
Contents