Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Tanulmányok - Nagy Ágota: A Pannonhalmi Maggyűjtemény
Összefoglalva az adatokat, a gyarapítók kiléte alapján a gyűjtemény tagolása a következőképpen ejthető meg: 49 üveg a legrégebbi, Mitterpacher idejéből származó gyűjtés 228 üveg Rómer Flóris és/vagy Ballay Valér, és/vagy Szeder Fábián gyűjtései 21 üveg „anonim” (később meghatározott) gubacs 26 üveg egyik csoportba sem sorolható Összesen 324 üveg A növényfajok összetételére vonatkozóan az alábbi grafikon ad tájékoztatást: Kiemelkedő a dísz- és gyümölcsfák, díszbokrok magvainak, terméseinek száma; összesen 117 fajtól származóan. Közülük is kimagaslanak a fenyőfélék és a tölgyek. Ebben a csoportban találhatók a gubacsok is, melyek zoológiái meghatározását Ambrus Béla utólag végezte el. A gyümölcsfák közül inkább a csonthéjasok jelenléte a jellemző; a naspolyán kívül érdekes módon alma, körte, szilva, bogyós gyümölcsű növény nem szerepel, jóllehet az apátság kertészetében ezeket is termesztették. A kerti virágok 68 fajjal képviseltetik magukat, míg a szántóföldi és zöldségnövények 50-50 fajjal. Említésre méltó a burgonya magminta, ugyanis ennek magja - mivel nem termését, hanem föld alatti gumóját fogyasztjuk, s a szaporításhoz is ezt használjuk - jellemzően nem kerül sem a tudományos, sem az általános érdeklődés előterébe. Többször fordul elő a dohány is. A gabonafélék közül a búza, rozs, zab, köles, kukorica és cirok mind megtalálható, árpa viszont nem került a kollekcióba. A zöldségnövények mintaszáma magas ugyan, ám palettája nem túl változatos; főleg a bab, borsó és tökfajták uralják. Ebben a csoportban található a legtöbb évszámmal és gazdag címkeleírással ellátott magminta. 17 bab, 7 borsó és 7 tökfaj mellett 3 napraforgó, valamint többek között petrezselyem, sárgarépa, paprika, retek, uborka, sárga- és görögdinnye, articsóka tartozik ide. A nyilvánvalóan ajándékozás, utazási emlékek révén bekerült egzotikus magvak 22 üvegben, míg néhány vadvirág, gyomnövény elég kis számban, mindössze 14 esetben került a gyűjteménybe, elképzelhetően esetleges gyűjtések révén. Összefoglalásul megállapítható, hogy a Pannonhalmi Maggyűjtemény - ha nem is egészében, de nagy vonalaiban - tükrözi a környezet növényösszetételét a természetes növénytakaró, illetve az 1800-as években Pannonhalmára jellemző kertészeti (angol kert, díszkertek, zöldség-és gyümölcskertek) irányvonal szempontjából egyaránt. Mivel a gyűjtés nem szisztematikusan történt, hanem esetenként kam102
