Estók János (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2008-2010 (Budapest, 2010)

Csoma Zsigmond: A mustnyerés és -feldolgozás eszközei a magyarországi szőlő-borágazatban

1. Taposókád, Erdőbénye. Tokaj-hegyalján a szőlő lényerésének általános formája a taposás volt, taposókádban és taposózsákban. A prések, sajtók használatának itt paraszti gyakorlata szinte nincs, az uradalmakban is csak a XVII. századtól használták őket. Vő: Balassa Iván: Tokaj szőleje és bora. Sátoraljaújhely. 1991. 395. rajza.

2-3. Kétfülű meregető, ami vidékenként eltérően, félmetszés, fertálysajtár néven is ismert, dongás must- és folyadékmérő edény, amit Tokaj-hegyalján aszúbogyók szedéséregyüjtésére is használtak. Balassa Iván. 1991. 382. Az egyfülű meregető, ami védékenként káforka, fickó néven is ismert, Tokaj-hegyalján aszúbogyó gyűjtésre is felhasználták.

4. Erdőbényén, Tokaj-hegyalján kádicskának nevezett, Somlón-Dunántúlon „seggenülőnek”, bocskának, Sopronban Bottich-nak hívott dongás egyfenekű edény rajza Balassa Iván. 1991. 396 után.

5. Erdőbényén, Tokaj-hegyalján és a Dunától keletre livónak, lihó-léhónak hívott, Dunántúlon tölcsér, töltike néven ismert dongás, lábas edény a must hordóba töltésére, a hordó akonalyuka fölé fektetett eszköz, Balassa Iván. 1991. 396. után.

6. Szőlőzúzásra-törésre használt egyfenekű kád és csömöszölő, szőlőtörő rúd az erdélyi Százsmuzsnán, a Nagyküküllő mellett. Dr. Kós Károly rajzátfelhasználta Csávossy György: Jó boroknak szép hazája, Erdély. Hagyományok, hungarikumok az erélyi borkultúrában című könyvében. Budapest, 2002. 55.

7. Szüretelés és must-bortárolás eszközei az Erdélyi-hegyalja területéről, Csávossy György. 2002. 56. rajza után.

82