Estók János (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2008-2010 (Budapest, 2010)
Csoma Zsigmond: A mustnyerés és -feldolgozás eszközei a magyarországi szőlő-borágazatban
a vásárhelyi számtartónál. „Hat hordóval mintegy 60 Akó vagyon, oó Boroknak tartani eőket haszontalan, csapon kölletik, és mindgyárt lefolatni, és ki árulni, ezekbül még lehetne ha el készíttetnék 10. és 12 xr-on ki mérni.” A XIX. század közepén terjedt el Magyarországon a nyugat-európai példák és a szaksajtó hatására az uradalmi pincékben a decemberi nyílt első fejtés, majd zártan tavasszal a második és a szőlő érése előtt a harmadik. A következő években a maradék bort már csak tavasszal és ősszel kellett fejteni. Az így kezelt borok a korábbiaknál és a paraszti kezelésűeknél gyengébbek voltak, bagariaízt alig tartalmaztak. 1786. november közepén pl. Devecserbe Káptalanfa, Kolontár és Kajárföld helységekből rendeltek be jobbágyokat. A jobbágy-paraszti pincék borfejtését a Hold állásának figyelembevételével kezdték el, és héberrel, kobaktökkel vagy pedig csapon keresztül fejtettek mindig nyíltan. Urasági présházban a gumi, kaucsukcső, bőrcső megjelenéséig a nyílt fejtés mellett már szivornyával, majd francia és német mintára a XVIII. századtól kúposán szűkülő, esztergált, egymásba illeszthető facsöveken keresztül zártan fejtettek. 1859-ben Somlón is az egyik urasági présházban zártan fejtettek az egyik hordóból a másikba „... borfúvóval és csövek segítségével”. Ezek az eszközök azonban még nem borfejtő gépek voltak, hanem csak borfejtéshez használt kézi kis fújtatok. Nyugat-európai ábrázolásuk a középkor óta ismert, Magyarországon Schams Ferenc közölt ilyen képeket először. Álló borfejtő szivatyúgépet Tersánczky József nagykanizsai jeles bortermelő és szakíró is bemutatott szakkönyvében, majd a Borászati Füzetek 1872-ben taligás, két keréken tolható borfejtő gépet mutatott be. A zárt fejtést pumpával Kosutány Tamás is bemutatta szakkönyvében, majd a rohamos fejlődésnek induló borászati eszköz-gépgyártás a XIX. század végéig kézzel működtetett borfejtő gépek mellett már robbanómotoros és elektromos motorral hajtott fejtőgépeket is piacra dobott. Ezzel az uradalmak borfejtését nagymértékben segítették. 1875-ben már az első magyar készítésű borfejtőgépről adtak hírt a szaklapok. A talicskaszerűen, egy keréken tolható eszköz iránti lanyha kereslet miatt kissé ingerült is volt a gyártó. A Dunántúlon csakis az uradalmi, nemesi szőlőkben használták ezeket. Itt napszámos és bérmunkás pincemunkások dolgoztak velük. A magyarországi gazdáknak drágák voltak ezek a borászati eszközök. Az első típusok működtetéséhez két ember kellett, akik kezükkel mozgatták ide-oda a szivattyú karját. A kisebb hordókból azonban továbbra is szivornyával fejtették le a bort. Ez egy meghajlított cső volt, amelyben külön szipókarésszel lehetett biztosítani, hogy a fejtést akadályozó légoszlop a szivornya csövéből kijöjjön. Csak a magasabb borszínt állású helyről lehetett az alacsonyabb felé fejteni. Urasági, nagyobb, ajtós hordóknál kuruglával húzták ki a lefejtett bor seprőjét. ÖSSZEGZÉS A szőlészeti-borászati eszközök, szerszámok, gépek történeti, néprajzi vizsgálatánál jól kirajzolódnak a történeti-néprajzi, területi tagolódások. Mindez az egyes nagytájak eltérő eszközhasználatát, az eltérő technológiát, szakmai tudást is tükrözi. Az eltérések oka általában az eltérő bortörténeti különbség, ami a nyugat és a kelet, illetve az észak és a dél közötti különbségre vezethető vissza. A magyarországi kontinentális éghajlatú szőlő-borkultúra mindegyik területhez kapcsolatot, átmenetet mutat. Hol jobban, hol kevésbé dominálóan mutatja ezt a tendenciát. Számtalan 76
