Estók János (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2008-2010 (Budapest, 2010)
Csoma Zsigmond: A mustnyerés és -feldolgozás eszközei a magyarországi szőlő-borágazatban
A mustnyerés és -feldolgozás eszközei a magyarországi szőlő-borágazatban CSOMA ZSIGMOND A Kárpát-medence hagyományosan fehérszőlőt termesztő, fehérbort készítő terület volt. Az észak-dél, kelet-nyugat metszéspontjában fekvő Kárpát-medencében a Duna, illetve a Duna-Tisza köze és a Tiszántúl, illetve ettől keletre Erdély eltérő természeti adottságai nagyjából eltérő gazdasági-társadalmi feltételei eltérő borkultúrát is eredményeztek. Az antik-nyugat-európai gyökerek, a mediterrán és a keleteurópai kapcsolatok különös keveréke alakult ki a Kárpát-medencében, hol az egyik, hol a másik hatás dominanciájával. Mindez színessé tette és teszi Magyarország egységesnek nem mondható szőlő-borkultúráját.1 Az egyéb hatásokhoz hasonlóan a XIX. század elején Csaplovics János által megfogalmazott „Európa kicsiben”-elv érvényesült. A középkor óta dominált az ökológiai adottságok által megszabott fehérboros szőlőfeldolgozás, amivel ugyan a kék szőlőfajtákat is feldolgozhatták a XVII. századig,1 2 amikor a török előrenyomulása elől menekülő balkáni népcsoportok, elsősorban a délszláv (szerb) közösségek Magyarországon is elterjesztették a Kadarka szőlőfajtán alapuló, balkáni, nyílt, héjon erjesztett vörösbor készítését. Ennek sajátos eszközkészlete alakult ki, majd pedig a XVIII. századtól Nyugat-Európából származó kozmopolita kék borszőlőfajták (Merlot, Cabernet, Burgundi, Kékfrankos) megje1 Tanulmányomban ennek a nagy és speciális agrárágazatnak a sokféle eszközét, eszköztípusát, a megjelenési és elterjedési tendenciáit mutatom be. A szőlő-bortermelés majdnem minden eszközéről különálló történeti, agrártörténeti, történeti-néprajzi eszközmonográfiát lehetne írni belföldi és összehasonlító külföldi szakirodalommal, könyvnyi terjedelemben. Vö: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Munkaeszköztörténeti Archívuma. In: Néprajzi Hírek, 2009/1. 27-39. 2Vö. összefoglalóan és részletezve: Csorna Zs.: Nászéjszakák bora, a Somlai. Budapest, 1986.; Uő: Uradalmi és jobbágy-paraszti szőlő-bortermelés Somlón (a 17-20. század közepéig). Termeléstörténeti, történeti-ökológiai tájmonográfia. Debrecen, 1993. (A továbbiakban: Csorna. 2003.); Csorna Zs.-Deáky Z.-Vörös É.: ...és hol a vidék zsidósága...? Történeti és néprajzi tanulmányok a falusi, mezővárosi zsidók és nemzsidók együttéléséről. Centrál Európa Alapítványi Könyvek 2. Budapest, 1994. (A továbbiakban: Csorna. 1994.); Uő: Szőlészeti, borászati hagyományok, a megújulás és a közösség kötelékében. (Kapcsolatok, hatások, konfliktusok Dunántúl és Európa között a 17. század végétől a 20. század elejéig.) Debrecen, 1995. (A továbbiakban: Csorna. 1994-1995.); Uő: Kertészet és polgárosodás. Az európai szőlészetiborászati-kertészeti ismeretek oktatása, szaktanácsadása a Georgikonban és a Keszthelyi Uradalomban, a 18. század végétől a 19. sz. közepéig. Agrártörténeti-agrártudomány-történeti tanulmány. Budapest, 1997.; Csorna Zs.-Balogh I.: Millenniumi szőlős-boroskönyv. A szőlő és bor Magyarországon. írások és gondolatok egy agrárágazat múltjáról, jelenéről, jövőjéről, a harmadik ezredfordulón. Budapest, 2000. (A továbbiakban: Csoma-Balogh. 2000.); Csorna Zs.: A borkóstolás története, művészete, gyakorlata. Budapest, 2002. (A továbbiakban: Csorna. 2002.); Uő: Bortörténeti Breviárium. Magyar borföldrajz kicsiknek, nagyoknak, kelettől nyugatig, északtól délig. Budapest, 2006. (A továbbiakban: Csorna. 2006.); Uő: Nők a magyar szőlő- és borkultúrában. Budapest, 2008.; Uő: „ad vinum diserti...” Monostrori szőlő- és borgazdálkodás. Pannonhalma-Budapest, 2009.; Uő: A zalakarosi szőlő és bor helye az Alpok és a Balaton között. Történeti-néprajzi, agrár- és helytörténeti monográfia egy zalai falu szőlő-borkultúrájáról kelet-nyugat, és észak-dél között. Zalakaros, 2009. (A továbbiakban: Csorna. A zalakarosi szőlő.); Uő: Késő reneszánsz, kora újkori kertek és borok Erdélyben. Budapest, 2009. (A továbbiakban: Csorna. Késő reneszánsz.) 63
