Estók János (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2008-2010 (Budapest, 2010)

Farkas Gyöngyi: Plakátok a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban

tevőkről és/vagy az ellenük való védekezés módjairól akart részletesebb ismereteket közölni. A plakátok képi megformálása is az eltérő célokhoz alkalmazkodott. A burgonyabogár elleni védekezésre való felszólításhoz például a plakát középpontjában elhelyezett nagyobb, a tekintetet magára vonzó képet társítottak (egy bogár nagyméretű rajzát vagy egy burgonyabokor képét, amelyen bogarak sokasága lakmározik). A burgonyabogár fejlődését és kártevéseit, illetve az ellene való védekezés különféle technikáit viszont több kisebb, egymás mellé rendelt kép és sok magyarázó szöveg segítségével mutatták be.

A hatvanas évek elején a termelőszövetkezeteknek szóló propaganda egyik hangsúlyos törekvése az volt, hogy a gazdaságok figyelmét a nagyüzemi gazdálkodás feltételeinek megteremtésére irányítsák. A plakátokon elsősorban az agrárirányításnak a nagyüzemi állattenyésztés kialakítására irányuló igyekezete jelent meg. A kollektivizált mezőgazdaság üzemei kezdetben nem rendelkeztek az állatok elhelyezésére alkalmas épületekkel. A közös állatállományt még évekig kisüzemi körülmények között, a volt parasztportákon rendelkezésre álló istállókban tartották. Hiányoztak továbbá a nagyüzemi állattartáshoz és -tenyésztéshez szükséges (a kisüzemitől eltérő) ismeretek, tapasztalatok, ami jelentősen csökkentette a termelőszövetkezetek állattartásának hatékonyságát. A hatvanas évek elején a Földművelési Minisztérium Tájékoztatási és Propaganda Osztálya arra igyekezett felhívni a termelőszövetkezetek figyelmét, hogy saját maguk is tudnak olcsón és egyszerűen istállót építeni („Termelőszövetkezetek, a közös növendékmarha állomány elhelyezéséhez házi kivitelezéssel építsetek szerfa szerkezetes istállót!”). Egy 1967-ből származó plakát pedig már komplex tehenészeti telepeket reklámozott („Tehenészeti telepek kialakítása. A korszerű szarvasmarhatartás korszerű elhelyezést igényel.”).

A minisztérium által kiadott hirdetmények egyik domináns típusa volt az az oktató célzatú plakát, amelynek egyik változatáról a burgonyabogár elleni védekezést szorgalmazó plakátok kapcsán már szóltunk. A több apró rajzzal és sok-sok magyarázó szöveggel történő ismeretterjesztés nemcsak a növényvédelmi tájékoztatást jellemezte. Ily módon próbáltak meg alapvető információkat eljuttatni a célközönséghez többek között a talaj-előkészítés, a trágyázás, a magtisztítás, a vetés, a palántázás, a növényápolás, az állattenyésztés, a takarmányozás, a tejkezelés fontosabb munkafolyamatairól. („Istállótrágyázás, földes komposzt készítés”, „Az őszi búzavetés agrotechnikája”, „Ha nem védekezel, a peronoszpóra szüretel”, „Nyáron is védjük szórvány és házikerti gyümölcsfáinkat!”). A szarvasmarha nagyüzemi tartásának kérdéseivel foglalkoztak például az alábbi plakátok: „Az egészséges szarvasmarhatartás alapvető szabályai”, „így neveljünk fel minden üszőt!”, „Mennyi silótakarmányt etessünk naponta?”.

Ezek a hirdetmények sok szempontból eltértek a plakát hagyományos műfajától, amelynek fő célja nem különféle hasznos ismeretek részletező közzététele volt, hanem a figyelem felkeltése, amit lehetőleg valamilyen meglepő képi ötleten alapuló egyszerű, néhány alakos kompozícióval, feltűnő színekkel és lényegre törő, rövid, fölszólító jellegű szöveggel próbáltak meg az alkotók elérni. A felvilágosító célzatú hirdetményeknél megváltozott a plakátra kerülő szöveg és kép aránya, valamint ezek kapcsolata. A képi megjelenítés elvesztette önálló funkcióját, az egységes kompozíció több apró és ismétlődő elemekből álló képre esett szét, amelyek csupán a terjedelmes magyarázó szövegek illusztrálására szolgáltak. Inkább hasonlítottak iskolai oktatótáblákra, mint a nyilvános térben elhelyezhető hirdetésekre.

27