Estók János (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2008-2010 (Budapest, 2010)
Kotlár Károly - Oroszi Sándor: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum vaádszfegyvereinek (tűzfegyvereinek) fejlődéstörténeti áttekintése
A középágytáras ismétlőfegyver legáltalánosabb típusa a Mauser. Az 1871-es egylövetű Mauser továbbfejlesztett, ismétlő változataként 1888-ban jelent meg. Több előnyös módosítás után 1898-ra Németországban fejlesztették ki azt a típust, mely lényegesen azóta sem változott. A fegyver forgódugattyús zárszerkezete nyitáskor feszülő ütőszeges megoldás. A fogantyú a tok mögött helyezkedik el. A véletlen elsülés elleni biztosítócsapot a zárfejen találjuk, ez elfordítva zárja az ütőrugót. A töltények a zárszerkezet alatti szekrényben helyezkednek el, két, egymást részben takaró sorban, váltakozva (3-5 db). A töltés felülről, nyitott zárdugattyú mellett történik. A kiürült tár adogatólemeze megakadályozza az üres zárást. A Mauser-fegyver - a széles körű katonai rendszeresítések mellett - a világ legelterjedtebb vadászfegyverévé vált. A legkülönbözőbb kaliberekben azóta is gyártják, a lényegét nem érintő XX. századi módosítások mellett. A fejlesztések a cső anyagát (hidegkovácsolás), a lövedék teljesítőképességét (magnum, short-magnum, ultramagnum stb.) és a korábbi fa alkatrészek műanyagokkal való lecserélését, no meg a célzóberendezés optikai megoldását érintették, érintik. A zárdugattyús záró- és ismétlőszerkezet ebben a típusban érte el a csúcsát, amit sem a katonai, sem a polgári fegyvertechnikában eddig nem tudtak meghaladni. SÖRÉTES PUSKÁK Az elöltöltő csappantyús vadászpuska még fénykorát élte, amikor egy párizsi fegyvermester, Lefaucheux 1832-ben hátultöltő sörétes vadászpuskát szerkesztett, és hozzá - felhasználva Pauly 1812-es ötletét - rézhüvelyes egyesített töltényt. A gyutacsot a hüvelyfenék közepén helyezte el belülről, amit egy beépített és a fenékperemen kiálló szeg megütésével lehetett elsütni. A hüvelyperem egyben megakadályozta a tölténynek a csőben történő túlcsúszását. Nagy előnye volt, hogy a töltényt a vadászember - néhány egyszerű eszköz segítségével - otthon újratölthette. Maga a puska a lehető legegyszerűbb hátultöltő megoldás. A cső a középagy végén elhelyezett csukló segítségével billen. Zárszerkezete szekrényzár, működése a következő: a cső aljára forrasztott csőkampót a cső visszabillentése a középagyban elhelyezkedő forgócsapra illeszti. A zárás a forgócsap külső karja, a „kulcs” elfordításával történik. Lakatszerkezete megegyezik a csappantyús elöltöltős szerszámmal, csak a kakas fejét kellett a kiálló töltényszeg megütése céljából sima ütőfelületűvé átalakítani. A Lefaucheux-puska 1850 körül kezdett elterjedni, különösen az 1851-es londoni világkiállításon történt, feltűnést keltő szereplése után. Hazánkba az évtized közepe táján jutott el. Próbalövéseket egy pesti lőtéren 1854-ben tettek vele. 1863-ban már a „Vadász- és Versenylap” terjedelmes cikkben veti össze az elöltöltőkkel, tartózkodó következtetések mellett.22 Ilyen sörétes duplapuskát „Unschuld Ede Pesten” készített, feltehetően a XIX. század 60-as éveinek végén. 17,5 mm űrméretű, csőhossza 76 cm. A cső tölténykamráján felül kis bevágás látható, töltésekor ide illeszkedik a peremszeg, ami elsütéskor a felülről rácsapó kakas hatására benyomul a töltényfenék közepére helyezett gyutacsba. Az egyszerű megoldásnak meg is lett a hatása; a Lefaucheux - vagy népies elnevezéssel „szöges puska” - széles körben elterjedt, s 22 Okrutszky Aurél: A Lefaucheux fegyver. In: Vadász- és Versenylap, 1863.188-194. 144
