Estók János (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2008-2010 (Budapest, 2010)
Kotlár Károly - Oroszi Sándor: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum vaádszfegyvereinek (tűzfegyvereinek) fejlődéstörténeti áttekintése
még a század végén is szép számban találkozhattak vele. így múzeumi gyűjteményünkbe is bekerült. A Lefaucheux-fegyver népszerűségét fokozta az egyszerű szerkezet mellett a könnyű tisztíthatóság és nem utolsósorban az olcsó ár. Kétségtelen hátránya a kiálló peremszeg, amely nem szándékolt elsülést eredményezhetett. A kilőtt töltényhüvelyt is a szeg segítségével vonták ki a csőből, egy kézi tölténykihúzóval. További hátránya a patronnak a gyuszeg nyílásánál fellépő feszítőerő-vesztesége, valamint veszélyes szállíthatósága. A „szöges” puskák fenti hiányosságait küszöbölte ki a központi gyújtású fegyver. Feltalálója és névadója Charles Lancaster londoni fegyverműves 1852-ben készítette el az első darabot. Ehhez a központi gyújtású, egyesített sörétes töltényt is meg kellett alkotni, amely több évtizedes fejlesztés terméke volt. A füstös lőpornak megfelelt a legegyszerűbb T-zár vagy más néven angolzár.23 A Lefaucheux-puskánál ismertetett forgócsappal működött, de a forgatás, illetve a nyitás-zárás a ravaszkengyel körül fekvő ún. kengyelkulcs segítségével történt. Ahogyan a csőgyártás technológiája (a korábban már ismertetett damaszkeljárással, majd a fúrt acélcsövekkel) fejlődött, a töltények gáznyomását is növelhették. Következésképpen erősebb zárszerkezeteket kellett alkotni. A biztosabb reteszelést Purdey (Anglia) zárszerkezete jelentette, amely az 1860-as évek végén jelent meg.24 Ez a csőkampók kivágásaiba kapcsolódó tolólemez segítségével kettős alsó reteszelést adott. A zár túlméretezett, így már a gyérfüstű lőporok esetében is feltétlen biztos zárást eredményezett. Mai napig is használatos rendszer. William Greener (London) 1873-ban alkalmazta először a hármas reteszelést. Fent, a csővég közepén egy négyszög alakú, átfúrt sínnyúlványt alakított ki. Ez záráskor a szekrénytető megfelelő nyílásába süllyed be, és egy, a zárkulccsal mozgatott szög a csőnyúlványon keresztülvezetve zárja a puskát — a két alsó reteszzár mellett harmadikként. A továbbiakban ez a leghasználatosabb zárszerkezet. Többszörös zárak alkalmazása már csak technikai bravúrnak számít, gyakorlatilag a hármas Greenerzár vagy az erős kettős alsó reteszelés elégnek bizonyult. Később a függőleges elhelyezkedésű, ún. Bock-csőpároknál használatos a négyszeres zár. Ezek a XIX. század negyedik negyedében feltalált és alkalmazott zármegoldások még a nitrocellulóz, a füstnélküli lőpor alkalmazása után is megfeleltek. Ugyancsak W. Greener nevéhez fűződik a '70-es évek közepén a „Choke-Borne”, a csőszáj szűkítés alkalmazása sörétes puskáknál, s a vadászok között éveken, sőt évtizedeken át tartó vitát provokált, de duplapuskák esetén már 1890 körül általánossá vált legalább az egyik cső szűkítése. A fejlődés ezen fázisát talán legjobban a múzeumunkban is megtalálható „Diana” fegyver jellemzi. A puskán háromszoros reteszelésű Greener-zár, elölfekvő lakatszerkezet, ferdevezetésű gyuszeg, valamint az ún. visszaugró kakas van. Ez egy olyan belső átalakítás a lakatszerkezetben, melynek segítségével elsütés után a kakas a megütött gyuszegről alapállásba ugrik vissza, lehetővé téve, hogy a gyuszeg a töltőűrből rugó segítségével visszahúzódjék, s ne akadályozza a csővég mozgását. Az elv már az 1860-as években is ismert volt. Külön figyelmet érdemel az önfelhúzós lakatszerkezet, a kakasnélküli (Hammerless) puska, mely a külsőkakasos típusok mellett úgyszólván párhuzamosan 23 Hartink, A. E.: Golyós és sörétes vadászfegyverek enciklopédiája. Pécs, 2005.11. 24 A modern fegyverek leírását, csoportosítását Zoltán Attila: Vadászfegyver- és lőismeret. /-//. (Budapest, 1981.) című munkája alapján végeztük. 145
