Estók János (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2008-2010 (Budapest, 2010)
Kotlár Károly - Oroszi Sándor: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum vaádszfegyvereinek (tűzfegyvereinek) fejlődéstörténeti áttekintése
A legnagyobb múlttal rendelkező dobtáras ismétlőpuska a legkevésbé terjedt el. A megoldás, mely a pisztolyoknál oly nagy jelentőségűvé vált, a messzebb hordó, pontosabb puska igényeit nem tudta kielégíteni. Alapjában véve mind a csappantyús gyújtású, mind a Lefaucheux-patronos vagy a központtüzű forgódobtáras puskák nem egyebek, mint hosszabb csövű revolverek, válltámasszal. Az első gyakorlatban használható, még elöltöltő, csappantyús revolverpuska 1840 körül készült (Samuel Colt). Itt azért említjük meg, mert gyűjteményünkben néhány pisztoly, többek között ilyen dobtáras is, található, s rendszertani elhelyezésük így válik világossá.17 A tusatáras ismétlőfegyver alaptípusát Christopher Spencer szabadalmaztatta 1860-ban az amerikai Bostonban, s többnyire meg is maradt amerikai fegyvernek.18 Az előágytáras ismétlőpuskánál a cső alatt fekvő második „cső” a tár, ez szolgál a töltények elhelyezésére, egymás utáni sorban.19 A tár a zárszerkezetben látható töltőnyíláson keresztül rendszerint 15 darab tompa hegyű töltényt fogad be. Zár forgatására az alsó kengyelvas szolgál, s annak előre-hátra mozgatásával lehet ismételni. Az amerikai és részben európai vadászok körében több kedvelt ismétlő cserkészkarabély évtizedekig használatban volt. Az előágytár zárdugattyús megoldása a svájci Vetterli nevéhez fűződik, aki az egylövetűek között fentebb bemutatott 1868-as puskáját alakította át Henry- Winchester hatására előágytáras ismétlőpuskára. Ez az elgondolás nyert beépítést a nálunk is ismert Kropatschek-féle puskába, melyet az Osztrák-Magyar Monarchiában a csendőrségnél rendszeresítettek 1875-ben.20 Az előágytár nagy hibája a tár ürülésével a változó súlypont. Ezt szünteti meg a korszak utolsó jelentős szerkezeti módosítása, a középágytár, melynek feltalálása az angol Lee nevéhez fűződik 1879-ben. Ennél a megoldásnál a töltények a zárdugatytyú alá kerültek, függőleges sorban. így a súlypontváltozás megszűnt, és a fegyver biztonságosabbá is vált. Az elvet fejlesztette tovább 1881-ben az osztrák Ferdinand Mannlicher, akinek 1895-re kialakult puskáját mind a hadseregben, mind a vadászok között ma is ismerik.21 A fegyver egyeneshúzású zárdugattyúval rendelkezik, a töltények a beépített társzekrénybe felülről betolható tölténytárban helyezkednek el. A tölténytöbbletsúly kiküszöbölése érdekében az űrméret jelentősen csökkent. Tölténye már gyérfüstű lőporral készült, mely újítás az 1886-os francia Lebel előágytáras fegyvernél jelentkezik először, a 8 mm-es kaliberrel együtt. A Mannlicher 95 típus vadászváltozata 8 és 11 mm ürmérettel is készült, és a katonafegyvertől néhány kisebb módosítással eltér. Pisztolyfogású agyat kapott, és a tok hátsó végére lecsapható nézőke került. Az egyeneshúzású zárdugattyú előnye a fordítóssal szemben az, hogy ismétléskor a puska a lőirányból kevésbé mozdul el, és a három fogásra csökkent töltés következtében nagyobb tűzgyorsaság lehetséges. Ez a puska az első Magyarországon is készült ismétlőfegyver, melyet gyárilag állítottak elő. A Mannlicher-puska — különösen az 1900-as Schönauer-féle módosítás után - széles körben elterjedt, és úgyszólván napjainkig igen kedvelt golyós vadászfegyver maradt. (Schönauer forgódugattyút és beépített dobtárat alkalmazott.) 17 Hogg, I.: Jane’s kézifegyver határozó. H. n., 2003. 120-169. 18 Kovács László: Vadnyugati vadászpuskák. H. n., é. n. 43. 19 Kováts Zoltán-Nagy István: Kézi lőfegyverek. Típuskönyv. Budapest, 1986. 30-31. 20 Lugs, J.: Rucnipalné zbrané. II. Praha, 1956. 170. 21 Kiss Ede: A golyós puska gyakorlati ismertetése. Csurgó, é. n. 143
