Estók János (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2008-2010 (Budapest, 2010)
Székelyhidy Iván: A magyar halászat múltja
A szigonyoknál különbség lehet az ágak és szakák (szakálak) száma, valamint egymáshoz való elhelyezkedésük szerint. A szigonyfejek nyélre való felerősítése köpüvel vagy makkal történt. A köpüs megoldás esetén a fej csőben végződött, amely vagy sima cső alakú, vagy kúpos, és az alsó harmada van átfúrva. Köpüs megoldásnál a szigonyfejet ráütötték a nyélre, amelyet kúpos köpü esetén megfaragtak, majd amikor a fej a helyén volt, szöggel rögzítették. A makkos változatnál a fej nem a nyelet magába foglaló köpüben végződött, hanem egy nyúlványban, melynek vége derékszögben be van hajtva. A nyúlványra egy vagy két gyűrűt húztak, a fejet a nyélre tették, a makkot beütötték a nyél oldalába, majd gyűrűkkel leszorították, rögzítették. A szigonnyal való halászat a magyarság legrégibb halászati módja, mely egy durva szerszámhoz kapcsolódik. A halász annyira szereti a halat, hogy a szigonyos halászatot - amit amúgy is a törvény tilt - megveti. HORGÁSZAT A horoggal való halászat a legősibb halászati módszerek egyike. Fő eszköze, s egyben szimbóluma a horog. Manapság tűhegyes és fémből készült horgok terjedtek el. Korábban fából (tüskéből), kőből, csontból, bronzból, vasból, acélból készültek. Horoggal - néhány kivétellel - úgy lehet halat fogni, ha a horogra rátűzött csalit a hal bekapja. A horgot és a botot a zsinór köti össze, mely a hal kiemelését teszi lehetővé. A zsinórok sokfélék voltak (lófarokszőr, bélhúr, len, selyemfonál). A bot is sokat változott a múlthoz képest. Ősi típusát kosztoshorognak hívták. A bot lehetett primitív, de lehet a világcégek termékeiből összeszerelt modern sporteszköz is. Számos kiegészítő eszközt csatlakoztattak hozzá (úszó, jelző, pedző, orsó stb.). Aki manapság horoggal fog halat, az szinte kivétel nélkül sporthalász, azaz horgász.30 A hivatalos halászok eszköztárából szinte teljesen kiveszett a horog, még a fenékzsinórozás is. Azt mondják: a horgászat és a vadászat sport. Ez a két foglalatosság annyiban tér el a sportágtól, hogy művelése az állatok életének kioltásával jár. A horgászatnak négy változata ismert. 1. ) Sporthorgászat: úszós; fenekezős; pergetős; kereső; legyezős; 2. ) Kikötő vagy karozó halászat; 3. ) Átkötős horgászat; 4. ) Fenékhorgászat.31 A kikötős horgászatot a harcsa fogására alkalmazzák. Rugalmas karóra zsineget és horgot szerelnek. A halász a készség lerakásához meredekebb partoldalt választ elsősorban azért, mert az a harcsák fő búvóhelye, másrészt a víznek van ott egy kis visszaforgása. A horognyelet a partba szúrja, úgy, hogy a felcsalizott horog megfelelő mélységbe merüljön a vízfelszín alá. Reggel, amikor a horgot felnézik, a zsinór mozgásáról és a bot állásáról látni lehet, hogy fogott-e halat. Átkötős horgászat. Tetszőleges hosszúságban akár 200 horgot is felköthetnek a rövid pattonyra (rövid zsineg, amelyre a horgokat erősítik). A zsinórt két leszúrt karó közé feszítik ki, úgy, hogy a horgok a vízfelszín alá érjenek. Hosszabb szerelék esetén a zsinórra úszókat szerelnek, hogy a horgok a kívánt mélységnél ne süllyedjenek lejjebb. 30 Vígh József: A magyar horgászat krónikája. Budapest, 1987. 7-9 31 Lajkó István-Tóth László: i. m. 153-155. 120
