Estók János (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2008-2010 (Budapest, 2010)
Szabó László: A magyar méhészet tárgyi emlékei
készült műlépprést használtak a méhészek. Mindkét oldalán méhsejteket formázó viaszlapokat lehetett a keret méretének megfelelő nagyságban préselni. A viasz kinyerésére és a műlép beragasztására speciálisan erre a célra készült méhészeti eszközöket fejlesztettek. A viasz kiválasztásához viaszprést, viaszpergetőt, olvasztásra gőzviaszolvasztót vagy a napenergiával működő napviaszolvasztót, a keretbe ragasztáshoz viaszolvasztólámpát, műlépvágót, műlépragasztót használtak. A viaszmoly kártétele ellen lépkénezővel védekeztek. A kaptárban tartott méhek szaporodását már a méhészek is tudták befolyásolni. Az anyanevelés lett az eredményes méhészkedés alapja. A fiatal, jól petéző anya biztosította az erős, jól hordó családot. Hazánkban a Gödöllői Állami Méhészetben foglalkoztak anyaneveléssel és nemesítéssel, ezért az ott fejlesztett eszközök terjedtek el. Az anyanevelés nélkülözhetetlen eszköze a gödöllői anyanevelő vagy pároztató kaptár. Ez tulajdonképpen egy egészen kis méretű, háromkeretes kaptár, ami az anya tartására szolgál, a termelő kaptárba kerülésig. Az anyanevelés során használták a gödöllői anyakalitkát, különböző anyazárkákat, tenyésztőkeretet, bölcsőtartót stb. Raj befogásához és kezeléséhez permetezőre, rajfecskendőre, bádogból vagy vászonból készült rajfogóra és rajszállítóládára volt szükség. A kasos méhészetben használt itatóvályú és etetőtálca továbbra is használatban maradt, az etetőkeret viszont már a kaptárhoz készült. A méhészet új technológiája számos eszközt igényelt. A folyamatosan bővülő eszközválaszték egy része inkább tetszetős újdonság volt, mint hasznos szerszám. Ezt a tendenciát kívánta megállítani a kiállítások bírálati szabályzata, amely 1892-től olyan paragrafust tartalmazott, ami kizárta a bírálatból a fölösleges és drága eszközöket.27 A hasznos és szükséges szerszámok alaptípusai már a XIX. század végére, a XX. század elejére kialakultak, kisebb-nagyobb változtatásokkal mind a mai napig használatosak. A kaptár kezeléséhez szükséges volt többek között fedelező (sejtnyitó) kés, fedelezővilla, horonytisztító, különböző kaparok, kaptárvasak a kaptártisztításhoz, keretkiemelő és keretfogók. Ez utóbbiak között volt népszerű a már említett első magyar méhészeti felügyelőről, Grand Miklósról elnevezett Grand-féle keretfogó. Amennyiben a méhész maga készítette a kereteket, akkor az ehhez szükséges eszközök (fűrész, keretkaloda, keretlécek, keretlukasztók) is szükségesek voltak. A jól felszerelt méhészet nem működhetett kaptármérleg nélkül. A szinte elkerülhetetlen méhszúrások ellen méhészsapkák, arcvédők, méhészálarcok, kesztyűk védték a méhészt. Hasonló célból használták a méhek lecsendesítésére a különböző méhészpipákat, füstölőket.28 27 Kozocsa Tivadar-Kócsi Mayer Gyula: Méhészeti emlékkönyv. A német-, osztrák- és magyar méhészek XXXVII. Vándorgyűlése. Budapest, 1892. 2HAz Országos Magyar Méhészeti Egyesület 8. képes árjegyzéke. Budapest, 1909; Mézforgalmi Nemzeti Vállalat árjegyzéke. Budapest, 1949; Országos Méhészeti Szövetkezeti Központ méhészeti eszközök árjegyzéke. Budapest, 1959. 107
