Estók János (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2008-2010 (Budapest, 2010)
Szabó László: A magyar méhészet tárgyi emlékei
A két negatív minta összefordítva adta ki a kívánt formát. A belül szegekkel rögzített formák egyikén egy kis luk szolgált a felmelegített viasz beöntésére. Az öntést vízben végezték. A minta teleöntése után a felesleget gyorsan kiöntötték, így a vízbe visszatett forma belső falán megszilárduló, belül üreges viaszfigura készült. Az offer által megformált szobor kötődött a kérés tárgyához. Gyakoriak voltak a beteg testrészt ábrázoló (kar, láb, szem) vagy azt szimbolizáló (béka - női méh, rák - gyomor, bél) formák. Oltárra, szentképek elé helyezett offerek között gyakori volt az állatábrázolás (ló, marha, sertés), de lehetett ház, szív, baba, férfi- vagy nőalak is.25 INTENZÍV MÉHÉSZET A XIX. század derekán számos, a méhészetet kedvezőtlenül érintő változás történt. Megjelent és látványosan terjedt hazánkban a cukorrépa termesztése, a sztearin pedig gyorsan kiszorította a viaszt. A méhészet számára kedvező fordulatot az osztott terű, mozgatható keretekkel ellátott kaptár feltalálása hozta meg. Az okszerű méhészet terjedése alapvetően megváltoztatta az addigi gyakorlatot. Az új módszerrel méhészkedők vidéki tisztviselők, tanítók, papok és iparosok és nem utolsósorban a nemesség soraiból kerültek ki. 1873-ban Buziáson megalakult az első méhészeti egyesület Délmagyarországi Méhészeti Egyesület néven. Első szakközlönye még német nyelven, „Ungarische Biene” címmel jelent meg, de 1877-től ez az egyesület adta ki az első magyar nyelvű szaklapot, a „Magyar Méh” címmel. Szintén 1873-ban alakult a Békésvármegyei Méhész Egyesület Göndöcs Benedek gyulai apát-plébános közreműködésével. 1879-ben alapították az Országos Méhészeti Egyesületet, melynek alapítói között szintén ott volt Göndöcs Benedek. Egy évvel később, 1880- ban alakult báró Bánffy Dániel elnökletével az Erdélyrészi Méhész Egylet. A jól működő egyesületek kulcsszerepet játszottak az okszerű méhészet terjesztésében. Előadásokat tartottak, oktatómunkát végeztek, és eredményesen képviselték a méhészet ügyét országos vagy akár nemzetközi kiállításokon. Az első hazai méhészeti kiállítások a Délmagyarországi Méhészeti Egyesület nevéhez fűződnek: 1873 Békésgyula, 1875 Temeslippa, 1876 Bányaorovica, 1877 Gyertyámos és Békésgyula, 1878 Temesgyarmat, 1880 Békéscsaba. A méhészeti és a gazdasági egyesületek kormányhoz intézett felterjesztéseinek köszönhetően 1883-ban hat fővel megalakult a méhész vándortanítói hálózat. 1885-ben Grand Miklóst, a Délmagyarországi Méhészeti Egyesület titkárát és a „Magyar Méh” első szerkesztőjét nevezték ki az első országos méhészeti felügyelőnek. 1902-ben alapították a Gödöllői Állami Méhészeti Gazdaságot, ami azóta is a hazai méhészet központi intézménye.26 A forradalmian új méhészet alapját a kaptár és annak néhány elengedhetetlen eleme jelentette. Feltalálásának elsőségét több nemzet is magáénak vallja. Magyarországon Szarka Sándor nevét kell megemlíteni, aki 1844-ben megjelent „ízletes méhtenyésztés” című könyvében ismertette keretes kaptárait. A hazai méhészet szempontjából a felső-sziléziai születésű plébános, Dzierzon volt a legnagyobb hatással, akinek a kaptárai már minden olyan tulajdonsággal rendelkeztek, ami alkalmassá tette azokat a modern méhészet űzésére. A kaptár legfőbb tulajdonsága, hogy fizikailag különválasztotta a méhcsalád életének két legfontosabb 2r’ Szabadfalvi József: Mézeskalácsosság Debrecenben. Debrecen, 1986. 100. 26 Szabó László Péter: Méhészeti kiállítások. In: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története, 1881-1990. Budapest, 1996. 105
