Estók János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2005-2007 (Budapest, 2007)

KIÁLLÍTÁSTÖRTÉNET - Beck Tibor: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum szőlészeti-borászati kiállításainak története

tileg 1956 őszén akarták megnyitni, de a forradalom kitörése elodázta a megnyitót. (Ezen kívül a munkálatok megkezdése után derült ki, hogy az addig nem használt nagyméretű pincében jelentős építészeti átalakításokat kell végezni.) Az új állandó borászati kiállítást végül 1958. szeptember elsején - a Budapesten megrendezett Nemzetközi Borverseny és a Mathiász János szőlőnemesítő születésének 120. évfordulójára rendezett időszaki tárlattal egy időben - nyitották meg a nagyközönség előtt.

14 A hármas megnyitó ünnepség alkalmával adták át először a Földművelésügyi Minisztérium és a Magyar Mezőgazdasági Múzeum által alapított Mathiász Jánosemlékérmet több neves hazai és külföldi szőlész-borász szakembernek. A több mint ötszáz eredeti szőlészeti-borászati tárgyat bemutató kiállításhoz vezető lépcső két oldalát - a falban elhelyezkedő két-két boltíves bemélyedésben, ún. pincetokban - a magyar szőlő- és borkultúrát reprezentáló 16-18. századi népművészeti tárgyak díszítették. A lejárat felett gyönyörű kovácsoltvas szőlőmintás cégér volt látható. A tárlat elején a Magyarországon talált szőlészeti vonatkozású geológiai leleteket láthatjuk, melyek közül a legrégibb a Kisegeden felszínre került 25-30 millió éves szőlőlevél-lenyomat (Vitis Hungarica nova sp. Andreánszky), melynek méretei megegyeznek a bortermő szőlő ősfajának adottságaival. Ez a lelet azt bizonyítja, hogy a szőlő Magyarország területén őshonos növény volt. Ezután a pannóniai római kori szőlő- és borkultúrával ismerkedhettek meg a látogatók. A Dunántúlon előkerült római hordódongák, amforák és boros edények, valamint a pannóniai bortermelők által is használt gúzsos sajtó modellje az ókori szőlő- és borkultúra magas színvonalát tanúsították. Nem kevésbé voltak érdekesek a 13. században a tatárjárás után betelepített vallon szőlőművesek által elterjesztett metszőkések sem. A 15. századi magyar borkultúra egyik érdekességét - a gyógyborkészítést - mutatták be Hunyadi Mátyás híres füves kódexe lapjainak másolatai, melyeket saját kezűleg lapozhattak a látogatók. A kódex készítői részletesen leírták a különféle borok élettani hatásait, valamint az ürmösborok és a gyógyborok készítésének receptjeit. Külön érdekesség, hogy minden leírást miniatűr kísér, amely a szőlészet és a borászat korabeli eszközeit mutatta be. A pinceágon továbbhaladva Fadrusz János szobrászművész hordófenék-faragványában gyönyörködhettek a múzeum látogatói. A kiállítást létrehozó szakemberek célja a magyar szőlő- és borkultúra történeti emlékeinek bemutatása mellett a magyar szőlő- és borgazdaság legújabb (nagyüzemi) eredményeinek ismertetése is volt. A tárlat ily módon - egymás mellé állítva a múltat és a jelent - a szőlő- és bortermelés múltjának és jelenének, valamit a jövő perspektívájának hármas egységét valósította meg. A szőlőfeldolgozás munkafolyamatainak (szüretelés, préselés, erjesztés, derítés, szűrés, ászkolás és a palackozás) bemutatása mellett az azokhoz használt gépekkel, eszközökkel is megismerkedhettek a látogatók. (A kiállítás külön gyűjteményben mutatta be a préselés fejlődését a gúzsos présektől a hidraulikus sajtókig.) A Szőlészeti Kutatóintézet munkájának bemutatásával a tárlat tárgyi és képi információgazdagsága mellett a szakemberek számára is tartogatott új mondanivalót. A nagyüzemi szőlőtermesztés és borkészítés bemutatásával párhuzamosan a hagyományos borkultúra is megismerhető volt egy kisparaszti pincebelső megtekintésén keresztül. 14 A Magyar Mezőgazdasági Múzeum jelentése az 1956, 1957, 1958. évről. MMgMA IX/12, IX/192, IX/193.